Idézetek a könyvről
Szókratész és Krisztus egyetlen sort sem írt le, s látják, a mai napig megmaradt a tanításuk, ezzel szemben mások minél több könyvet adnak ki, annál ismeretlenebbek, ez, kérem, a történelem összeesküvése.
Amióta van televíziónk, rengeteget tanulok. Minden egyes alkalommal, ha valaki bekapcsolja, azonnal átmegyek a másik szobába, és előveszek egy könyvet.
Az igazi verseskönyvet éppolyan izgalommal lehet olvasni, mint egy bűnügyi regényt. A bűnügyi regényben a tettest fogják meg, az igazi verseskönyvben a lélek legmélyét érjük tetten.
Néhány ember azt állítja, hogy oké gagyi regényt olvasni, mert néha találni benne értékeset. Találhatsz a szemetesben is kenyérhéjat, ha elég hosszan keresed, de van egy jobb módja is.
Felnőtt ember se azért olvas mindig, mert irodalmat akar olvasni. Hanem azért olvas, mert fáj a feje, unatkozik, el akarja ütni az időt. Detektívregényt, krimit, ponyvát kap elő. Ne legyünk fennköltek, joga van hozzá. (Ezt egy ideig kétségbe vonták.) Az irodalomnak különben is nem a ponyva az ellentéte, ellensége, hanem a rossz irodalom. Az, ami megjátssza, hogy jó, de nem az.
Olvass, és a világ hűséges kiskutya módjára hever a lábad elé, vagy told félre a könyveket, ám akkor soha nem érted meg, miért vicsorog rád.
A könyvek gerillaharcosok. Lesből támadnak, és szinte megmagyarázhatatlan módon hódítanak.
A könyvet mindig ketten alkotják: az író, aki írta, s az olvasó, aki olvassa.
A könyv csodálatos utazás a múltba és a jövőbe.
A könyvek aligha íródnak egyetlen olvasónak, mindazokhoz szólnak, akik csodálatos kapcsolatba akarnak kerülni a szerzővel, olyan kapcsolatba, amit másként olvasásnak szokás nevezni.
Aki kinyit tehát egy könyvet, mindenekelőtt önmagát nyitja ki. Nem az író s nem is az író által teremtett alakok fájdalmába vagy reményébe ütközik, hanem saját magáéba.
- Ez a könyv nem is új, ezt már valaki használta! - kiáltott fel Felicity. - Azért nem gondoltam volna a Félszeg Emberről, hogy ennyire zsugori! (...) - Ezerszer jobban örülök ennek a könyvnek, mint egy újnak. Ez a könyv az övé volt - százszor is végigolvasta, szerette, barátságot kötött vele. Egy új könyv, ami éppen hogy kikerült a boltból, egészen más lenne. Nem lenne jelentése.
Miközben a regényalakot formáltam, egyre jobban megkedveltem benne az embert, és nem volt okom megölni őt, mert rájöttem, hogy egy komoly író nem ölhet meg egy regényalakot, ha nincs rá meggyőző oka.
Első kézből, az életből merítse ismereteit és ne könyvekből, mert nézetem szerint még a legjobb könyv is mindig csak egy magánvéleményt fejez ki, és az életnek csupán elszigetelt részlegeit vizsgálja. Olyan tükör még nem volt, amely az egész világot visszaveri.
Ha az élet olyan lenne, mint egy regény, akarnál élni? S ha egy regény olyan lenne, mint az élet, olvasnál?
Facebook
Pinterest