Idézetek a könyvről
Tévedés azt hinni, hogy az olvasóvá nevelés az iskolában vagy az óvodában kezdődik. Aki mese- és beszélgetéshiánnyal érkezik az oviba, abból majdnem bizonyosan nem-olvasó gyerek, nem-olvasó felnőtt lesz. Az olvasóvá nevelés első számú felelőse tehát maga a szülő, aki elsősorban nem azzal segítheti a folyamatot, hogy példát mutat az olvasás és a könyvek szeretetével, tiszteletével, hanem azzal, hogy mesél.
Vannak egyszer használatos könyvek, az ember elolvassa őket, talán még tetszik is neki, élvezi, de sejti, hogy soha többé nem veszi a kezébe, akár ott is hagyhatjuk a vonaton a következő utazónak. Vannak viszont többször használatos könyvek, azokra időről időre gusztusunk támad, öt- tíz évenként belelapozunk, esetleg megint elolvassuk, és az a vicc, hogy ezek mindig mások, valahányszor beléjük mélyedünk. Tulajdonképpen csak ilyeneket érdemes tartani otthon, ami a szépirodalmat illeti.
Olvasni gondolkodás nélkül zavarossá tehet, gondolkodni olvasás nélkül tévútra vezethet.
Azt szeretném tudni (...), mi is van egy ilyen könyvben, amíg csukva van. Természetesen betűk vannak benne, melyeket papírra nyomtattak, de mégis valaminek kell még lennie benne, mert ha kinyitom, egyszerre előttem áll egy egész történet. Személyek bukkannak fel, akiket még nem ismerek, mindenféle kalandok, tettek és harcok fordulnak elő - és néha tengeri viharok játszódnak le, vagy az ember idegen országokat és városokat lát. Ez mind benne van ugyanis valahogyan a könyvekben. El kell olvasni, hogy átélhessük, ez világos. De belül mindez már előre megvan.
A jó könyv arról ismerszik meg, hogy akárhányszor olvassuk, mindig más.
Anderson Hays Vanderbilt Cooper
Az előszó bosszant, mert művi úton akarja rám erőltetni azt a hangulatot, persze sikertelenül, amit az író - lustaságból vagy tehetség híján - nem volt képes megteremteni az első oldalakon, az utószó pedig egyszerűen hülyének tart, feltételezi, hogy nem értettem meg, mit olvastam - és megmagyarázza.
Mindig sokkal jobb könyv van az ember agyában, mint amit végül sikerül papírra vetnie.
Az az ember, aki nem olvas könyvet, semmiben sem különbözik attól az embertől, aki nem tud olvasni.
Mennyi tudás, érzelem alussza békés álmát a borítók között!
Édes jó anyanyelvünkben biztosan nem véletlenül termett hasonlóra ez a három szó: a könyvek, a könnyek és megkönnyebbülés.
Egy könyv nem képes gyökeresen megváltoztatni az ember életét. Néhány ezer betű, ugyan, milyen megváltó hatalommal bírna bárki élete fölött?
Én csak írtam egy könyvet. Nem volt semmi hátsó szándékom vele, például, hogy sokan elolvassák.
Az írott szó is lehet fegyver. Ha elég súlyos a könyv.
Minden egyes könyv, mindegy, hogy miről szól, tágítja az ismereteimet arról a világról, amelyben élek, amelyben őseim élhettek, és amelyben, ki tudja, meddig, én is élni fogok.
A könyveknek a nézegetése közben egy teljesen új világ nyílt ki előttem. Az emberiség történetének ilyen "alapfokon" való megismerése ráébresztett arra, hogy az én Dankó utcai kis világom - amely számomra a nagybetűs világot jelentette - és az én egész életem milyen pici, jelentéktelen azokhoz a dolgokhoz képest, amelyek a nagyvilágban eddig lezajlottak, és amelyek ezután történnek majd.
Facebook
Pinterest