Idézetek a könyvről
Nem vagyok olvasott, de amikor olvasok, jól olvasok.
Jó olvasó holtig olvas.
Amikor egy könyvnek hiányzik a vége, az olyan, mint amikor egy szerelmi viszonyt nem zárunk le.
Ne ítéld meg a könyvet borítólapjáról!
Eszembe jutottak a könyvek. S most először értettem meg, hogy minden könyv mögött egy ember rejlik. Egy ember, akinek gondolatai támadtak, aztán hosszú idejébe tellett, amíg papírra vetette őket.
Minden könyvön érződik a hely szelleme, ahol íródott.
Nekünk kötelességünk volt minden reggel Karl Marx műveit olvasni, hogy a kormány politikáját jobban megértsük. Én azonban nem ebből nyertem világosabb látást, mert az én olvasmányom a Biblia volt. Abban találtam erőt, hogy azt tegyem, amit helyesnek tartottam. Minden mulandó, de az a lelki erő nem, ami Istennel kapcsol össze.
A jövő feltartóztathatatlan. Mindig is az volt. A rovásírást elsodorta a betű, a kéziratmásoló barátokat munkanélkülivé tette Gutenberg, Gutenberg porfogó és erdőzabáló könyveit pedig éppen most teszi múlttá a komputerizált világ.
A könyvtárunkban ülve akár a világ összes sarkába eljuthatunk.
Én kétséget nem tűrően tudom, hogy vigaszt csak az irodalomban találok, és minden, amire szükségem van, megtalálható a könyvek borítói között.
Nem jó könyveket kell terjesztenünk, hanem magát az olvasásnak a szeretetét.
Az olvasás művészetének első alaptörvénye: olvassunk jó könyveket.
Tök mindegy, hogy az író kinek ír: magának, az olvasónak, a kritikusnak, a kánonnak, az Istennek, az örökkévalóságnak. Úgyis csak azt tud írni, amit a tehetsége és a szorgalma megenged. (...) Az írói szándék és a végeredmény tehát két külön dolog. Csak a könyv számít, az, hogy az író milyen hülyeségeket beszél össze, az már nem annyira. Az idővel lekopik.
Minden könyvben emberi lélek van.
Inkább azok beszélnek velünk felülről - valahonnan a felhőkből -, akik visszaélnek a tudományossággal, és ahelyett, hogy a megértést könnyítenék, a szakkifejezések sokaságával igyekeznek imponálni az olvasónak.