Idézetek a kapcsolatról
Mennyi fájdalmat okoztam akarva és akaratlanul másoknak csak azért, mert nem tudtam megbirkózni a sajátommal? Hogyan ítélkezhettem bárki felett? Vajon milyen lennék most, ha hallgattam volna a szívemre?
Sokan választják a megelőző hatásúnak vélt megoldást: ha egyszer elhagyják vagy megcsalják őket, akkor a következő kapcsolatba érzelmileg már nem ereszkednek bele. Mielőtt nagyon elköteleződnének, tesznek valami olyat, ami kirántja őket az érzelmi mélységből, és megvédi az újabb nagy sérülés lehetőségétől. Például félrelépnek, annak a jegyében, hogy így legalább nem velem tették meg előbb, nem én vagyok a vesztes ebben a játékban! Ha ő ezek után megcsal engem, akkor mondhatom, hogy ja, ezt én már régen megtettem, nem tudsz nekem fájdalmat okozni, mert nem vagy számomra olyan fontos! Ezzel a védekező reakcióval tényleg elkerülik, hogy a másik igazán mélyen megbánthassa őket - de sajnos azt is, hogy valós intimitás alakuljon ki.
A kapcsolatok zöme azért megy tönkre, mert nem bírjuk ki egymás természetét. Irritál minket. Sokan úgy mennek bele egy párkapcsolatba, hogy "majd megnevelem". Felejtsd el! Nem tudjuk egymást megváltoztatni. Minden szokás előbb-utóbb jellemmé válik, s azt nagyon nehéz megváltoztatni. Újjá kellene születni hozzá, s ez nagy ritkaság. Egyet tehetsz érte: hogy szereted.
E földi élet útjait róván, összekerülünk egy-egy halandó társunkkal, beszélgetünk egy darabig, aztán elválunk. És eszünkbe sem jut nyíltan és férfiasan megkérdezni tőle, mi a neve? Felebarátaink neveivel kapcsolatban valami sajátságos, tartózkodó álláspontot foglalunk el. Mintha attól félnénk, hogy valami borzalmas titokra bukkanunk, így gondolkozunk: "Lehet, hogy e rokonszenves idegent Snooksnak, vagy pláne Bugginsnak hívják. Jobb meg sem kérdezni."
Ha önmagadat mutatod, akkor téged látlak, ha valamilyen jelmez, álarc mögé bújsz, akkor azt fogom látni. Minden jelmez és álarc jó, de ha felteszed, akkor nem szabad panaszkodnod és a másik embert okolnod, hogy nem lát be mögé. Álarcot teszek fel, és aztán sírok, hogy senki nem akarja leszaggatni rólam.
Kéz kezet mos.
Ha el akar veszni, hagyd, hagy csinálja. Tűnjön csak el, menjen. Sétáljon olyan messzire, amilyenre csak tud. Ne is keresd. Nyugodtan hátradőlhetsz, mert ha a tiéd, vagy ha még szükséged van rá, akkor úgyis előkerül, vagy egyszerűen csak rábukkansz. Ennyire egyszerű ez.
Mi lehet a kedvesség fokmérője? Mitől függ, hogy ki kap többet, és ki kevesebbet? Nos, a kedvesség fokának "szabályozója" nem benned van. Hanem a másikban. A kedvesség foka a másikon múlik. Tőle leszel igazán kedves.
Zárd ki, ha lehúz, elkeserít, nem támogat, elszomorít, nem segít, csak beléd rúg, és hátráltat. Nincs rá szükséged. Akármennyire is fáj, néha szűrni kell: barátoknak hitt veszteségek, amik ha maradnak, csak még több fájdalmat okoznak, hisz nem barátok. Csak akkor azok, amikor semmi sem megy jól, amikor megerősíted őket a hitben, hogy ők jobbak, közben meg senki sem jobb a másiknál. Erősebb lehet, de mindenkinek megvannak a maga csatái. Hol látványosan, hol elrejtve, mélyen, hogy senki se lássa. De néha csak vigyázni kell, és engedni el...leginkább embereket az életedből.
Mindannyian kaptunk már segítséget, támogatást vagy útmutatást más emberektől életünk valamely időszakában - amikor a legnagyobb szükségünk volt rá. Néha elég, ha valaki mellettünk áll, biztat, vagy egyszerűen csak jókor van jó helyen, hogy megváltoztassa életünk irányát. Aztán minden megy tovább, mi pedig hajlamosak vagyunk elfelejteni azt az embert, aki valaha oly mélyen megérintett bennünket, és megváltoztatta az egész jövőnket.
Amikor te eldöntöd, hogy most aztán nem kell senki, na akkor fut be az életedbe majd az összes létező szál, mind, amelyik képes ezt megcáfolni. Keresztülhúzzák a számításaidat, aztán csak ott csücsülsz ölbe tett kézzel, hogy igazából tényleg vannak dolgok, amihez egyszerűen porszem vagy, és képtelen azt befolyásolni.
A szeretet a szeretőnek a vágya arra, hogy a másik életét könnyebbé és gazdagabbá tegye, olyan módon, ahogy a másik óhajtja. Nem ahogy én. Ha téged szeretlek, úgy kell szeretni téged, ahogy te akarod azt, nem ahogy én.
Az etika az mindig egyoldalú. Az az érdekes, hogy nekem mit kell tennem a másikért. Hogy a másiknak mit kell tennie értem, az az ő problémája, és nem az enyém.
A szülőknek vagy kapcsolatuk van a gyerekkel, vagy szabályokat állítanak fel. Ha van kapcsolat, akkor szabály nem kell, ha nincs kapcsolat, akkor szabály kell. De sajnos nincsenek szabályok arra, hogy mi a jó és mi nem. El kell határozni dolgokat, az pedig szerencsejáték. Minden elhatározás egy fogadás. Amikor tiltasz, arra fogadsz, hogy az jó. Hogy mi jön be, nem tudom.
Lassan megtanultuk, hogyan kell élni az emberek közt, hogyan kell féken tartani természetes durvaságunkat, erőszakos önzésünket a szerelemben éppúgy, mint más emberi kapcsolatokban. Így telt el mértéktartással, óvatossággal, bölcsességgel harmincöt esztendő, s most kiderült, hogy mégiscsak jól emlékeztem, igenis létezik vadállatias gyöngédség, s ez a zabolátlan önzés összefér a teljes odaadással, vannak pancsolatlan emberi kapcsolatok.
Facebook
Pinterest