Idézetek a kapcsolatról
Ha szereted, ha fontos neked, akkor egyet adhatsz. Nem szavakat, nem ígéreteket, nem próbálkozásokat. Hanem a jelenlétedet. A biztonságodat. Azt az érzést, hogy számíthat rád, itt vagy vele, meghallgatod, ha beszélni szeretne. Ezt kell tenned. Ha szereted. Ha őszinte vagy. Ezt adod... Önmagad.
Ha már nem tudsz együtt élni valakivel, távozásoddal irtózatos sebeket ejtesz azokon, akik szívesen veled élnének, és te sem maradsz sértetlenül.
Megesik, hogy a férfi meg a nő útkereszteződéshez érve elidőzik ott egy darabig: semelyik útra nem akaródzik rálépniük, mert tudják, hogy ha nem jól választanak, az egy megőrzésre érdemes kapcsolat végét jelenti.
Van olyan kötelék, ami több embert, országokat, akár földrészeket fűz egybe. És van olyan, ami csak két embert. Oly sok minden lehet kötelék. Nyelv, szokás, történet, egy tárgy, egy helyszín... vagy csupán egyetlen szó. Igen, egyetlen pici szó. Egy szó, amelynek jelentését mindenki ismeri, de igazi jelentését csak két ember. Az a kettő, amelyik tudja, hogy számára mit jelent. Az ő történetükben, az ő szívükben, lelkükben mit jelent. Ez a szó számukra nem csupán egy szó. Több annál. Kötelék. Ennek a szónak a titkos, csak számukra értelmezhető jelentése köti őket össze. A benne lévő érzés.
Minden az első, mágikus pillanatban kezdődik - szürke álruhában, hétköznapi eseményként lép az életedbe. Később nem is tudod visszaidézni. Hogy ismerkedtetek meg? Rendszerint véletlenül, egy jelentéktelen pillanatban. A sorsunk nem harsonával érkezik, és életünk főszereplői sem úgy, mint az operettek primadonnái: reflektorfényben, zenében, harsogó kórus kíséretében, mely arról dalol, hogy itt van, megérkezett Ő.
Van értékesebb gyöngyszem annál, amiért még az életét is kockára teszi valaki? Van. A lélek gyöngye. Aki ezt keresi, lemerül a szeretett lény végtelen lélek-óceánjának legmélyére, és ott keresi azt, amiről tudja, hogy az övé, ami rá vár ebben a tiszta, csodálatos óceánban. Lemerül és keres...
Nézzünk szembe a ténnyel: sosem tudni, mi jár a másik fejében, amikor rád néz, amikor meghív egy italra és elkéri a telefonszámodat. Miért nem hív vissza? Miért tagadtatja le magát? Miért tűnt úgy, hogy akar, és most miért nem akar? A nők tévelyegnek, a férfiak botladoznak: az élet nem más, mint a be nem teljesedő kapcsolatok, a félbehagyott, elbénázott, észre sem vett lehetőségek sora.
Ebben a nyamvadt világban semmi se ér egy hajítófát sem, ha nem oszthatjuk meg valakivel.
A legtöbb ember zavarba jön, ha nekiszegezik a kérdést, milyen kapcsolatban van valamilyen hölggyel - különösen, ha komoly érzelmekkel viseltetik iránta. A legtöbb ember lelke mélyén van egy olyan titkos zug, ahova nem szabad idegeneknek betolakodniuk.
Megfelelő párt csak megfelelő pár kaphat - előbb neked kell azzá válnod. Olyanná, aki tud szeretni, adni, leginkább szabadságot, na meg persze szárnyakat a másiknak. Nem lehúzni, összetörni, visszafogni, hanem még magasabbra emelni, mert az élet nem arról szól, hogy egymást kevesebbé tesszük. Sőt. Erősítjük, bátorítjuk a másikat, bebizonyítva, hogy együtt mindenre képesek vagyunk.
Nincs kicsi dolog az emberek világában, minden sors egyformán fontos, mert mindegyikben az emberi lélek szenved, sóvárog, ujjong s ez mindig nagy dolog, minden érdeklődésre méltó. Csak nagyképűség és előítélet nélkül kell nézni, a maga mértékeivel mérni. Semmit sem szabad sem kicsinyelni, sem nagyítani.
Megváltozunk. Erősek leszünk és elbúcsúzunk. Legyőzzük a bosszúvágyunkat, mert már nem csak rólunk van szó. Lemondunk az igaziért folytatott harcról és elfogadjuk a rossz választást. Elhatározzuk, hogy mostantól erősek leszünk, de nem minden hibánkat lehet csak úgy elfelejtenünk. Sejtjük, hogy valakinek fájdalmat okoztunk, pedig az csak jót akart nekünk. Mások viszont egyáltalán nem változnak, mindig mások maradnak, mint amilyennek gondoltuk őket.
A férfi a legjobb orvosság c. film
Amikor két ember kapcsolatba lép egymással, akkor mindkettejüknek engedni kell egy kicsit. Olyan ez, mint az adok-kapok.
A szeretet hűséget jelent a kapcsolatban, a másikkal való együttes növekedés akarását, nem a hibák felfedezésével való azonnali elrohanást. A szeretet a szeretettet első helyre helyezi az életben és olyan cselekedetet eredményez, amely mindig a legjobbat ajánlja fel a másiknak. A szeretet azt jelenti, hogy a legjobbat kívánjuk és adjuk a másiknak, még annál is jobbat, mint amit magunknak adnánk.
Miért hagyom, hogy mások véleménye felülírja azt, amit én gondolok magamról? Miért próbálok az emberek kedvében járni, még akkor is, ha az hátrányos rám nézve? Olyan dolgokon is nevetek, amiket egyáltalán nem találok viccesnek. Miért? Hogy mások jól érezzék magukat? És mi a helyzet az én érzéseimmel? Merő udvariasságból nevetek és nevetésemmel igazolom mások tévképzeteit? Mennyire legyek udvarias és figyeljek oda másokra úgy, hogy közben én is jól érezhessem magam? Borotvaélen táncolok.
Facebook
Pinterest