Idézetek a kapcsolatról
Olyan játék ez, mint a tenisz: te elütöd a labdát, a másik visszapattintja. Néha elhibázod, néha elhibázza. De újra szerválsz, míg egyre jobban játszod a szeretet játékát. Az a legcsodálatosabb, ha megtalálod azt, akivel egy életen át játszhatod.
Igazság szerint nem vagyunk mi úgy külön, ahogyan azt hétköznapi, józan eszünkkel tapasztaljuk. Százezer láthatatlan idegszállal, egymásba keveredő energiával, érzéssel, gondolattal vagyunk összekötözve, s amit másokban előidéztünk, az valójában sohasem távozik tőlünk. Bennünk marad, és úgy sajog a mélyben, mintha a mi testünk, a mi lelkünk sebe volna.
Nem tudom, általában milyen érzései vannak egy férfinak, aki leánykérőbe indul. Úgy képzelem, a torka száraz, a gallérja túl szűknek tűnik, és sajnálatra méltóan ideges. Én egyáltalán nem így éreztem. Jó ötletnek tartottam, és amilyen hamar csak lehetett, meg akartam valósítani. Semmi különösebb okát nem láttam annak, hogy zavarba jöjjek.
Tudja, milyenek a férfiak! Ha egy lány állandóan ott van, kényelmessé teszi az életét, gondoskodik róla és nyilvánvalóan rajong a gyerekekért... nos, előbb vagy utóbb a hálójába kerül.
Csak akkor tudsz túllépni valakin, ha találsz olyasvalakit, aki iránt több érdeklődést tanúsítasz.
Ne tüntesd fel előnyös színben magadat, mert a barátság nem hatalmaz fel arra, hogy kellemetlen dolgokat mondj bizalmasaidnak. Minél közelebbi kapcsolatba kerülsz egy emberrel, annál szükségesebbé válik a tapintat és az udvariasság.
Igen, olyanok vagyunk, mint a kövek, amiket addig dörzsölnek össze, amíg mind a kettő fel nem veszi a másik által megkövetelt illeszkedő formát. De az eredeti kő megvan legbelül!
Ó, csupa szív emberek! Készséges szomszédok! Zörgess csak be hozzájuk egy kis parázsért, egy csipet sóért, egy korsó vízért, biztos lehetsz benne, hogy becsapják az ajtót az orrod előtt. De a nyelvük álnok, mint a viperáé. Ha felebarátjuk segítségre szorul, ők nem elegyednek más dolgába, de ha veszett eb módjára bele kell marni valakibe, akkor bezzeg napestig rajta rágódnak.
Az emberi kapcsolatok, akár csak az időjárás, kiszámíthatatlanok.
Teljes valódat egy másik ember elé állítod, s ugyanazt kapod vissza cserébe. Egymás tükreivé váltok, s ha belepillantotok ebbe a tükörbe (...), túlélést, akaratot, érzéseket, célokat és szeretetet láttok. Mindez ott van, mégsem teljes. A részletek nem illeszkednek tökéletesen, így konfliktus és fájdalom keletkezik.
Gondolom minden pár úgy kezdi, hogy egymáshoz akarnak tartozni, ez a legtermészetesebb, nem? Úgy értem, arra születtünk, hogy tartozzunk valakihez, amíg el nem megyünk.
Ha függsz valakitől, úgy kezeld őt, mint egy tárgyat.
Semmi elviselhetetlenebbet nem tudok elképzelni, mint amikor valakit meglátogatnak a sajnálkozó és saját problémáikkal teli ismerősök.
Arra vágyik, hogy tisztességes emberek között éljen, mert a rossz társaság olyan, mint a bunkócsapás: betöri az ember koponyáját, s az ilyen magafajta egyszerű asszonynak egy szempillantás alatt vége van.
Már észrevettem, monsieur, hogy azok, akik csak szórakoznak együtt, soha nem szeretik, vagy nem becsülik egymást úgy, mint akik együtt dolgoznak, vagy talán szenvednek is.