Idézetek a kapcsolatról
Tisztelettel gondolunk vissza nagyszerű tanárainkra, de hálát azok iránt érzünk, akik megérintették a lelkünket.
A mostani kapcsolatok könnyű felbomlásának oka a hihetetlen mértékű egoizmus. Az, hogy mindkét fél azzal foglalkozik, őt hogyan sértette meg a másik. Meg kell tanulni, hogy ne legyél annyira fontos magadnak. Ott a másik. Mégis, amikor azt látod, hogy nem tökéletes, elkezdesz megsértődni. Mert vannak hibái. Pedig neked is vannak.
Vannak helyzetek, amikor néhány szóból is megértik egymást az emberek.
Felnőttnek lenni annyit jelent, hogy visszamenőleg akár hat évre is egymás fejéhez vághatunk dolgokat.
Képtelen vagy elviselni a csalódásokat, nem mersz dönteni. Hogy akarsz te felelősséget vállalni egy másik emberért, amikor a magad dolgaival sem bírsz megbirkózni? Hogyan bízza rád az életét egy lány, amikor ennyire bizonytalan vagy?
Nem az a baj, hogy szeretője van, hanem az ellenszenves, hogy ezt nem meri vállalni.
Amikor minden összeborul körülötted, abban az a legrosszabb, hogy a romoktól nem látsz se előre, se hátra, és úgy érzed, mindennek vége. Ilyenkor tudnod kell, kire számíthatsz, és ki az, akitől meg kell szabadulnod, különben sosem állsz talpra.
Mindenki csak a maga módján képes kapcsolódni egy másik, a maga módján ezt váró és megengedő lényhez.
Amikor megtalálod a módját annak, hogy önmagad adhasd, az elfelejtett, elárult, sutba dobott önmagadat, akkor az egy szép érzés. És mivel az ember társas lény, mert valami furcsa okból erre teremtetett, szeretné megosztani, együtt megélni ezt az érzést valakivel vagy valakikkel.
Az ölelés oldja a stresszt, növeli az összetartozás érzését, csillapítja a fájdalmat.
A felnőttek azt követelik, hogy őszinték legyünk egészen. Őszintének lenni nagyon nehéz. A felnőttek se őszinték. És nagy ködöt kavarnak maguk körül, hogy mi ne lássuk őket.
- Nem akarok az életed értelme lenni. Esetleg egy darabig. - Miért mondod ezt? - Gondoltam, örülsz. Minden férfi örül, ha előre fölmentik a felelősség alól.
Segíts, ha tudsz; tégy meg mindent, amíg lehet - de ha nem tehetsz többé semmit, felejts!
Minden porcikámban érzem, egészen megváltoztam, másképp látok, másképp lélegzem, mint azelőtt. Még álmomban is élek, a bokám és a csuklóm is másképp mozog, fogni tudok a kezemmel, és örömmel várom a holnapot, mert tudom, hogy mit akarok, az életemnek célja van megint. Bánom is én, hogy mit mondasz erre, mit gondolsz rólam! Az a fő, hogy szárnyam nőtt, és repülni tudok. Hogyne vetném bele magam ebbe a boldogságba minden meggondolás nélkül! Nem vagyok óvatos, nem félek, nem törődöm semmivel, még azzal sem, hogy te csak játszol velem és kicsúfolsz.
Ahogyan kell teneked ez a lány, úgy embernek csak egyetlenegyszer kell az életben egy másik ember.
Facebook
Pinterest