Idézetek a kapcsolatról
Egy pillanat alatt dől el minden. De az az egy pillanat kíméletlenül örökkévalóság lesz, ahogy belemarja magát a húsomba, vérembe, elmémbe. Kimarja a belsőmet. A csönd. Amikor elhagylak téged. Többé nem menekülök tőled. A törés csapda. Örök nyom. Örök veszteség. Két ember szakadéka. Amelyet az egyik kiválthatatlanul magával visz. És nem mindig az, aki marad. Van, hogy az viseli tovább, aki megy.
Az őszinteség a legnagyobb és legbiztosabb híd két ember között.
Semmi sem fejeződik be. A történetünk valaki más meséjének a közepén kezdődik, csak ki kell bogozni az elbeszélés összegubancolódott szálait.
Az emberekkel való közlekedés elrontja a jellemet, különösen, ha valakinek nincs.
Téged gyűlöllek leginkább, mivelhogy vonzol, de nem vagy elég erős, hogy egészen magadhoz ragadj.
Vannak olyan körülmények, amikor a gonoszság kiolthatja a gonoszságot.
Milyen csábító az, hogy magas falakat emeljünk, és kizárjuk a változást. Hogy megrohadjunk itt, önelégült kényelmükben.
Ha egynél többször mész valakivel egy helyre, akkor azt hiszem, az már nem csak a tiéd.
- Hogy érted, hogy mi vagyok? - Úgy, hogy nem tudom, mi vagy. Lehetőség vagy probléma.
Mindig óvakodj attól, akivel boldog vagy.
Ezel - Bosszú mindhalálig c. film
Ha a gonoszság fészkelődik benned: engedd, hogy megkísértsen a jó.
Ha nincsen erős, elfogadó szeretet férj és feleség, szülő és gyermek között, akkor nincs megértés a nagyobb közösség tagjai iránt sem.
Mintha valamikor az álmainkban már találkoztunk volna, találkát beszéltünk volna meg, most pedig a valóságban pontosan ezt élnénk át.
Én azt várom, hogy eljön majd valaki, akinek úgy kellek, ahogy vagyok. Érdekli, hogy mit beszélek, nem türelmetlen hozzám, és nem azért bólogat, hogy könnyebben lefeküdjek neki.
Pontosan tudom, hol van most...minden pillanatban, minden lélegzetvételnél. Nem szükséges látnom, hogy tudjam. (...) Áramlat követi őt, köt össze bennünket, oly fényes, mint a napfény a folyón. Nem értem, más miért nem érzi. A puszta levegő is izzik kettőnk között.