Idézetek a kapcsolatról
Az emberek szeretnek egymásra támaszkodni. Én viszont nem hiszek a nagy összefogásban. A döntő pillanatokban mindenki egyedül marad. Mindez nehéz, mert egy idő után azt kell mondanod azoknak, akikkel együtt vagy, hogy figyelj, nem számíthatsz rám.
Valahányszor másnak teszünk szépet, attól félünk, hogy összeakadunk szerelmünkkel.
Nincs az a mámorító beszélgetés, amely felérne azzal az érzéssel, amikor két ember (...) érintkezik egymással. Én mindig is a tapintás érzékében hittem. Mondhatjuk úgy is, hogy a látásban, hallásban, szaglásban nem bízom. Számomra csak az létezik, amit megérinthetek. Fogalmazhatnék úgy is, hogy az az ember, akit soha nem érintettem meg, számomra nem is létezik. Csak azzal kerülök kapcsolatba, akit már megérintettem.
Az udvariasság alapja: önismeret. Elsősorban magát becsüli az ember: nem attól függ a viselkedésem, hogy mások mit érdemelnek, hanem attól, hogy mi az én normám.
Mint egy bicikli vagy egy kerék, amely ha elkezd gurulni, csak mozgás közben őrzi meg egyensúlyát, mihelyt megáll, eldől - a férfi és nő között elkezdődött játék is csak fejlődésben létezhet.
Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin
Aki önmagával békében és jól van, az tiszteletben tartja a másik szabadságát is, ez pedig egyenlő a másik ember elfogadásával.
Ma a párkapcsolatok nagy része nem a kölcsönös kiegyensúlyozottságon alapul, hanem az egymásra támaszkodáson. Nem egymásért élnek a felek, hanem egymás mellett.
Sötéten, hallgatag Bolyongjuk át a földi utakat; Van fájó szívünk, könnyező szemünk, És egymás mellett mégis elmegyünk Sötéten, hallgatag...
A szeretet és a szerelem is a másik döntésének a tiszteletben tartásával kezdődik, és azzal is fejeződik be. Vagy legalábbis azzal kellene befejeződnie! Ha folyton visszasírják azt, akit elveszítettek, akkor az már nem szeretet, hanem önsajnálat. Önzés. Egoizmus.
Halad előre a kapcsolat, és az eleje általában jól is sikerül. Vannak is, akik azt mondják, hogy úgy tűnik, ennek csak az eleje jó - akkor csak az elejét akarom! Ők sok szerelmet raknak egymás után, de mindig csak a kezdeti szakaszig jutnak el. Amikor ugyanis a szerelem ereje csökken, kezdjük azt érezni, hogy már nem dédelget úgy a Brünhilda, mint régen! Vagyis elkezdődik a távolodás, és közben egyre-másra érnek bennünket a csalódások, hogy mégsem ő az, aki a sebemet gyógyítja, aki az összes ki nem mondott vágyamat betölti! Nem ő az! Ilyenkor sokan máris kilépnek. Azt mondják, ha nem ő az, akkor keresni kell tovább az igazit! Persze le lehet élni az életet úgy is, hogy a négyszáz méteres síkfutásból mindig csak az első ötven métert tesszük meg, aztán azt mondjuk: hú, most már elfáradtam, na, majd legközelebb, négy év múlva is lesz olimpia! Mi történik ilyenkor? Soha nem jutunk el a célba, a csalódások törvényszerűek.
Hatalmas erő forrása, ha van az életünkben néhány olyan ember, akiknek minden érzésünket elmondhatjuk, és bízhatunk benne, hogy azután is szeretni fog, nem gázol a lelkünkbe bírálatával, ítélkezésével.
Ha nem értjük meg, miben különböznek a férfiak és a nők, nagyon könnyen vitába keveredhetünk, amelynek során nemcsak a párunkat bánthatjuk meg, de megsérülhetünk magunk is. A viták elkerülésének titka a másik tiszteletben tartása a párbeszédben. A különbségek és a nézeteltérések nem fájnak annyira. Valójában ugyanis nem a nemek közötti különbségek vagy a személyek közötti nézeteltérések teszik fájdalmassá a vitákat, hanem ezek kifejezésének a módja.
- Az embernek biztosnak kell lennie abban, hogy van valakije, aki annyira hozzá tartozik, annyira bízik benne, hogy bátran megengedheti magának, hogy néha egyedül lehessen... - Eddig eszedbe sem jutott, hogy nélkülem légy egyedül!
Általában a legtöbb pár, ha vitatkozni kezd, öt perc múlva már a vita hangnemén és stílusán veszekszik.
A hűtlenség és megcsalás nagy csapás egy kapcsolatra, mert üzenete az, hogy "nem vagy nekem elég jó". A kapcsolat jövője szempontjából az a kérdés, hogy ez csak amolyan rövid távú megingás volt, mint a fogyókúrásnak, amikor cukrászda előtt ment el, vagy új stratégiai célok jelentek meg a pár egyikében. A hűtlenség ugyanis sokszor párcseréhez vezet. Olyan ez, mint a sakkban. Besétálunk a paraszttal a nyolcadik sorba, és lecseréljük őt egy vezérre.
Facebook
Pinterest