Idézetek a hivatásról
Amikor az elme, a test és a szellem együtt dolgozik, azt hiszem, bármi lehetséges.
Egy fiatal kutató számára minden szakmában rettenetesen determináló, hogy hol kezdi a pályáját. Egy tehetséges embert tönkretehet egy középszerű ember.
Rocker vagyok, vállalom, Jót és rosszat elbírom, A lármát, a fényt, a zajt és a bajt, Azt, ami űz és fogva tart.
Ha meglátok egy rejtvényt, akkor nem megy ki a fejemből, amíg meg nem oldom. Azt hiszem, hogy a rejtvények miatt választottam az orvoslást. Az orvoslás leginkább erről szól. Összegyűjteni az összes elérhető információt... kiértékelni a problémát. Koncentrálni. És megoldani a rejtvényt. Az emberek már nehezebb esetek. Sosincs egy konkrét megoldás. És sosincs meg az összes információnk. A legtöbb rejtély egy utolsó hiányzó információn múlik. Legyen a válasz orvosi rejtvényre, vagy arra a kérdésre, kik is vagyunk, vagy hová tartozunk. Minden az utolsó darabon múlik. Ezért olyan nagy élvezet berakni a kirakós utolsó darabját. Kivéve persze, ha az utolsó darab nem illik oda.
Ami bennem van, őszintén odaadom a közönségnek. Addig nem is tudok játszani, amíg érzem, hogy ez nem igazi, ez hamis, ez nem arról szól, amit el akarok mondani.
Az újságírói tevékenység az embert kimeríti tán, el is aprózza, de összeköti az olvasóval és alkotni tanítja a költészetben is.
Az embernek a színpadon magához kell térnie, fel kell élednie, és gondjait, bajait a színfalak mögött hagyni. Csak a jót szabad kivinni a közönségnek.
Mindig csodáltam a színészeket, akik minden nap nézik magukat az öltöző tükrében. És látják benne azt, akik - és azt, akik lenni szeretnének.
A nagy hivatások mindig kicsapnak a munkahely medréből.
A fényképezőgép olyan útlevél, mely előtt leomlanak az erkölcsi korlátok, feloldódnak a társadalmi gátlások, olyan passzus, mely fölmenti a fotóst minden felelősség alól azokkal szemben, akiket lefényképez. A lényeg az, hogy aki embereket fényképez, az nem avatkozik bele az életükbe, csupán fölkeresi őket.
Nem egyszerű egy színészpár élete. Nagyon sok ebben a... nem rossz értelemben, de mégiscsak rivalizálás.
Sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.
Tánc közben varázslat vesz körül. Minden összeáll. A világot pedig harmónia uralja. És egyetlen tökéletes pillanatig minden porcikáddal azt érzed, hogy élsz. De ahhoz, hogy táncosként megélj, olyan dolgokon kell keresztül menned, amik már nem tűnnek annyira varázslatosnak.
Az írónak azért nemes a mestersége, mert ellenáll az elnyomásnak, tehát beleegyezik a magányba.
Mikor találsz valamit, ami annyira leköt, hogy nap mint nap akár ingyen is csinálnád, akkor célegyenesben vagy. Ha találsz valakit, aki hajlandó érte megfizetni is, akkor megvan a hivatásod.