Idézetek a hivatásról
Mit is jelent az, hogy szakértő? Nos, a szakértő az, aki pénzért, sok mellébeszéléssel megmondja azt, amit az ember amúgy is tud. Olyan, mint a meteorológus.
Lehet, hogy az orvos, aki az ember halandó porhüvelyét vizsgálja, lelki képességek dolgában bizonyos mértékig elcsenevészedik. Túlságosan anyagiassá válik a gondolkozása, és annyira elmerül a csodálatos szerkezet bonyodalmaiban, amely látszólag megmagyarázza az élet minden titkát, hogy a lét másik értelmét nem is látja.
Azt hiszem, minden hivatalviselt emberen megfigyelhető, hogy ha túlságosan sokáig támaszkodott a Köztársaság hatalmas karjára, a maga lábán nemigen tud már megállni. Saját ereje fokról fokra elhagyja, kisebb vagy nagyobb mértékben, aszerint, hogy milyen erős volt eredetileg. Ha veleszületett energiája rendkívül sok volt, és a hivatali élet bűvös idegrombolása nem túlságosan hosszú ideig hat reá, esetleg kipótolhatja még az erőveszteséget.
Nem figyelhetjük meg valakin jól a hivatali élet hatásait, amíg nem láttuk, hogy viselkedik az illető az ellenpárt hatalomra jutásának pillanatában.
A magamfajta ember, aki irodalmi hírnévről álmodott, és a tollával remélt magasabb fokot elérni a világi méltóságok létráján, ha egyszer kikerül abból a szűk kis körből, ahol ismerik és egyetértenek vele, ilyenkor látja csak, milyen végtelenül jelentéktelen ezen a szűk kis körön kívül minden, amit eddig elért vagy amire törekedett.
Az író, amikor leveleit így elhullajtja a szélben, nem azokra számít, akik könyvét félredobják vagy talán elő sem veszik - mert ilyen biztosan sok van -, de arra az egy-kettőre, aki jobban megérti, mint akár iskolatársai vagy életének társai.
Egy kórház valóságos külön világ! Mennyi szenvedés, halál, de gyógyulás és élet is zsúfolódik egy épület falai közé! Az emberek sorsa az orvos kezében van - élet és halál felett dönthet. Az ilyen feladathoz csakis kellő alázattal és felkészültséggel lehet hozzáfogni.
A pap közvetít az ember és az isten között, s örök életet ígér. Az orvos az ember és a halál között közvetít, reménytelen pört véd olyan fölperessel szemben, aki legföljebb haladékot ád, de az alperest sohasem engedi ki körmei közül, az orvos olyan ellenféllel tárgyal, aki az ördögnél is konokabb diplomata, az orvos a mi földi, mulandó életünket toldozgatja-foltozgatja. Ez a föladat, hölgyeim és uraim, talán szerényebb, mint a papé, de - úgy érzem - sokkal nehezebb.
Az orvosok búskomor szamarak. Elkönyvelik, hogy valaki hamarosan meg fog halni, aztán ha az ember rájuk se hederít, él még ötven évet.
Ha a színészek és színésznők olyanok, mint a gyerekek, amennyiben a nehézségektől könnyen kétségbe esnek, megvan bennük a gyermekek másik, ezzel ellentétesen ható tulajdonsága is: a jó szerencse könnyen felderíti őket.
Az iskolai életforma (...), ellentétben bármilyen más intézményével, rendkívüli módon időjárásfüggő. Itt minden kisfiú bizonyos mennyiségű csintalansággal terhelten kel ki az ágyból reggelente. Ezt a mennyiséget a nap folyamán le kell dolgoznia ahhoz, hogy aztán egészséges álomba merülve tölthesse az éjszakát. Ezért van, hogy a tanárember olyan türelmetlenül várja a nyári időszakot, amikor is az órák közötti szünetet a szabadban tölthetik a csemeték. Nincs is szemet gyönyörködtetőbb látvány a magániskolai tanár számára, mint amikor a gyermekek minden indulatukat a napfény áztatta parkban élik ki.
Korábban (...) azzal áltattam magam, hogy a tanárnak könnyű dolga van. Azért tehettem így, mert addig csak kívülről szemléltem ezt a foglalkozást. És persze hiedelmem azon a megfigyelésen alapult, amelyre tanítványként tettem szert abban a magániskolában, ahová gyermekkoromban jártam. Akkoriban egyértelműen irigylésre méltó fajnak tartottam a tanárokét, hiszen akkor feküdtek le, amikor akartak, nem kellett leckeírással bíbelődniük, és fenyítéstől sem kellett tartaniuk. Képzeletemben e három tényező, különösen a legutolsó, jó alapot képezett a Tökéletes Életforma számára.
Egy gyermek, aki úgy látja, hogy tanára tökéletes semmittevésben tölti napjait, nem veszi észre, hogy az a szerencsétlen valójában majd megszakad a sok munkától. Állandóan szolgálatban van.
Mindenkinek van legalább egy olyan dolog, amit ha csak egy kicsit is, de szeret csinálni. Szerintem ebből kell kiindulni. (...) Azt gondolom, hogy az a legjobb, ha az ember azt csinálja egy életen keresztül, amit szeret. Bármiből meg lehet élni, ha az illető profin csinálja, csak akarni kell.
Az életben az ember elkötelezi magát, és ezzel saját portréját rajzolja.
Facebook
Pinterest