Idézetek a háborúról
Meg ha nem is vagyunk többek elegáns ruhákba öltözött barbároknál, az idea, hogy igenis jobbak vagyunk ennél, megnyugvással tölti el az egyszerű embereket.
Nincs öröm a vitézségben, ha nincsenek szép mezők és földek, amelyek hozzásegíthetnek a győzelmi lakomához.
Győzelem után a gyáváknak is szabad dicsekedni, míg a kudarc a jókat is megalázza.
A párviadalt nem feltétlenül az ügyesség és az erő dönti el. Időnként - talán a legtöbbször - inkább az, ki hajlandó elviselni egy csapást, hogy így még kegyetlenebb csapást mérhessen az ellenfelére.
A háborúban mindig talál magának kifogást az ember.
A háború áldozatokkal jár.
Hát lehet színes filmet forgatni a háborúról? A háborúban minden fekete. Csak a vérnek más a színe, egyedül az vörös...
Olyan könyvet kellene írni a háborúról, hogy hányingert kapj, s még a háború gondolata is elborzasszon. Mert értelmetlen. Bár fogná el a hányinger a tábornokokat is...
A háború egyik begborzasztóbb kísérőjelensége, hogy a hadipropaganda, az üvöltés, a hazugságtömeg és a gyűlölködés mind-mind olyan emberektől származik, akik nem harcolnak.
Amikor azt hinnéd, hogy (...) a háború elvett tőled mindent, amit szerettél, találkozol valakivel, és rájössz, hogy még tudsz valamit adni.
Békében a fiúk temetik el apjukat, háborúban az apák temetik el fiaikat.
A háborúban ritkán mennek a dolgok terv szerint.
Mikor a várost védjük, nem a köveket akarjuk megóvni, hanem az embereket, akik e falak közt élnek.
Filozófiával nem lehet csatát nyerni!
Többet ér a jó veszteségben részt venni, mint a rossz diadalban.