Idézetek a háborúról
Ha minden ember örökké gyerek maradhatna, akkor kétlem, hogy lennének háborúk.
Háború dúl. Győzelmet kell aratnunk, és nem hinném, hogy létezik nálam alkalmasabb ember a megvívására. Okosabb vagyok a nagy átlagnál. Sokkal okosabb. Hogyan is bízhatnám a világ sorsát magamnál alkalmatlanabbakra?
A háborús állapotra jellemző, hogy megfoszt bennünket a perspektívától. A háború életről és halálról szól, és csak a "most" vagy "soha" árnyalatait ismeri. Megteszünk olyasmit is, amit egyébként nem tennénk, mert a "soha" olyan ijesztő, a "most" azonban megnyugvást nyújt.
Szórakozásból senki sem háborúzik.
A háborút nem hagyhatod ott, ha már egyszer benne voltál, csak kordában tarthatod.
Ha a világ beteg, forradalomra van szüksége, hasonlóan ahhoz, hogy amikor a test beteg, a gyulladás segíthet.
Nem számít, hogy ki győz. (...) A pusztítás, a nagy nemzeti tragédia mindenképp megmarad. Ez a rettenetes a polgárháborúban: akármi a vége, akkor is katasztrófa. Mindenkinek.
Kétféle vezér létezik a világon (...). A háborús vezérek és a békés vezetők. És ezek teljesen mások. Máshoz kell érteniük. A háborús vezér nem lehet gyenge. A háborús vezérnek meg kell mutatnia, hogy egy-két emberélet nem számít. A csoport túlélése számít. Az számít, hogy mindig mi kerülünk ki győztesként és bármi áron. Nem számít, hogyan csináljuk, hogyan jutunk el a palotába, hogyan győzünk, amíg sikereket érünk el. Csak ez számít.
Aki harcba indul, előre lefoglalja a helyét egy temetőben, ugyanúgy, ahogyan kibérel egy házat a nyári vakációra.
Azt mondják, az életben két dolgot nem lehet elkerülni: a szegénységet és a háborút.
A dicsőséget néhányan hajszolják, míg másoknak véletlenül az ölébe hullik anélkül, hogy tennének érte. Bárhogy is, de becsülendő, ha valaki az áldásában részesül. Azonban azt kérdem: a dicsőség mikor veszti fényét, hogy átadja helyét egy igaztalan hadjáratnak? Mikor válik az egykor még nemes cél tűzzé, ami mindet elemészt? Láttam a háborút és láttam a halált.
A megszállás mindenkit megfosztott a mindennapi élet sok-sok fűszerétől, és egy olyan valóság csapdájába ejtett, amelyben kizárólag az alapvető dolgok számítanak, és azok aztán le is csapolják az ember energiájának, idejének, pénzének és gondolatainak java részét.
A háború nem csak elválasztotta egymástól az embereket (...), de a barátságokat is intenzívebbé tudta tenni, és szíveket is felgyújthatott; minden egyes kézfogás ajtót nyitott meg vagy sorsot kormányozott.
Ha az olyan, érzésből jött szavaknak, mint anya, feleség, nővér, akkora a hatalmuk, hogy képesek megváltoztatni egy gazember hangulatát és legyűrni gyilkos ösztöneit, akkor talán mégiscsak reménykedhetünk az emberiség jövőjében.
A csatatereken sosem terem dicsőség.
Facebook
Pinterest