Idézetek a gyűlöletről
A teremtmények hosszú sorában kizárólag az ember vált ki szűnni nem akaró undort. Egy állat csak ideig-óráig lehet visszataszító; nem indul erjedésnek az agyunkban, míg felebarátaink ott kísértenek gondolkodásunkban, és beépülnek a világtól való elszakadásunk mechanizmusába, hogy visszaigazolják elutasításaink és sehová sem tartozásunk rendszerét.
Ha túl erős a gyűlölet, másnak már nem marad hely az emberben. De mi választjuk meg, hogy mit gyűlölünk, mit szeretünk, és mit hiszünk.
Ha (...) kicsúfolod a szenvedőket, azt jelenti, hogy nem szenvedtél még eleget.
A gyűlölet erőt ad. Sokkal több erőt ad, mint a hit, remény, szeretet.
Semmi nincs, ami megvédené az embert, amikor valaki a gyűlölet álnyugalmával azt mondja, nem értem, miről beszél. Miközben senki nincs, aki nála pontosabban értené.
A sértegetés olyan, mint a tőr: fontos, hogy melyik irányba mutat, és hogy te magad hol állsz.
Az igazság az, hogy nem szeretem annyira az embereket, és ők se szeretnek engem annyira.
A gúny a szellemesség legsilányabb megnyilvánulása.
A hivalkodás gyűlöletes, érd be avval, hogy irigyelnek.
Utáltam magam. Még mindig utálom. Sokáig azt hittem, ez egy gyengeség. Aztán rájöttem, hogy épp ez az erősségem. Néhány ember azt hiszi, tudja, mit jelent az utálat. Dehogy... egészen addig, míg saját magadat nem utálod. Úgy értve, úgy igazán. Ez az igazi erősség.
Minden nő ellenszenves nekünk, akinek az arca arra emlékeztet bennünket, akiben csalódtunk.
Lám, mi az, ami összehozza az embereket. Nem a halál. Hanem a gyűlölet.
Sértett emberek sértegetnek sértett embereket.
Annyi kedvesség szorult beléd, mint egy széttaposott meztelen csigába.
A butaság önmagában nem komoly veszélyforrás, kivéve, ha szorgalommal és némi rosszindulattal is párosul.