Idézetek a gyűlöletről
Gyűlöllek, mert ÉN sosem lehetek TE, gyűlöllek, mert nem vághatom szemedbe, hogy ne szeress, mert gyűlöllek, eressz el, hagyj magamra ádáz gyűlöletemmel - gyűlöllek, mert a szerelmeddel ölsz. Gyűlöllek addig, amíg meggyűlölsz.
Misanthropos vagyok, gyűlölöm az Emberiséget. Bár volnál kutya, Hogy szeresselek egy kicsit!
Vannak emberek, akiknek abban telik kedvük, hogy felebarátaikat - rendszerint minden ok nélkül - bemocskolják.
- Ma este nem hagylak lelépni. Ezt jegyezd fel jó helyre! Az őseim lent vannak a Balatonon, otthon üres az egész lakás. (...) - Összetévesztesz, szépfiú. Ha félsz egyedül a kihalt lakásban, hagyd égve a villanyt éjjelre, én nem vagyok olyan fiúk dajkája, akiket riaszt a sötét. (...) Ég veled, méla herceg.
Gyáva krapekot verni, aki nem mer visszaütni, ebben nincs fantázia. Ilyen alakkal ne piszkítsd be a kezed, hagyd sorsára, elrohad önállóan is.
Két csinos nő közül az egyik mindig ideges a másiktól, de az talán még gyakoribb, hogy kölcsönösen utálják egymást.
Mindig tűrhetetlen nekünk az a körülmény, ha valaki, akit meg akarunk semmisíteni, megpróbál ellenállni.
Amikor az emberek gyűlölködnek, ne hallgasd végig gyűlölködésük okainak hülye felsorolását. (...) Úgy építették gyűlöletüket, mint valami templomot, ugyanazokból a kövekből, amelyekből a szeretetet is felépíthették volna.
Aki mást megaláz, (...) az maga is alávaló.
Méltatlan dolog (...) gyűlölködni, amikor a harc már véget ért. Akit a padlóra küldtünk, azt már nem bántjuk. Abba már nem rúgunk bele.
A nők nem szeretik a sikeres, beképzelt pasasokat. A legtöbb nő ilyenkor azt gondolja magában: "Legalább egy nő legyen az életében, én, akit nem kap meg ez a Don Jankó!"
A gyűlölet sohasem önmagáért van, nem öncélú, a gyűlölet termőföld, sok minden megterem azon, bosszúállás, hazugság, képmutatás, kegyetlenség, durvaság.
Nem az a baj, hogy szeretője van, hanem az ellenszenves, hogy ezt nem meri vállalni.
Utálata olyan mértékben nőtt iránta, amilyen mértékben szenvedélye a másik iránt, akire vágyva vágyott.
Bizonyos esetekben, például az enyémben, szívjóságnak kell minősíteni, ha csak érdeklődnek az ember után, és nem azt üzenik, hogy dögöljek meg lehetőleg mielőbb.