Idézetek a gyűlöletről
Mindig te üss elsőként, hadd omoljon csak össze az ellenfél már az elején! Én ezt tanultam az élettől.
Ha mások elérik, hogy bosszankodjunk rajtuk - a pimaszságukon, az igazságtalanságukon, a kíméletlenségükön -, akkor hatalmukban vagyunk, burjánzanak, és beleeszik magukat a lelkünkbe, mert a bosszankodás izzó méreg, ami felfal minden szelíd, nemes és kiegyensúlyozott érzést, és elrabolja az álmunkat.
Különbség van aközött, ha van valamink és lemondunk róla, és aközött, ha nincs semmink és elítéljük azokat, akiknek van.
De nemcsak embereket gyűlöl. Gyűlöl maga körül minden szándékot, akár karrierre irányul, dicsőségre, akár egy nő megszerzésére. Gyűlöli, ha megvárakoztatják, mert úgy érzi, az idejével együtt őt magát is semmibe veszik, ha pontosan jönnek hozzá, azt hiszi, csak azért teszik, mert minél hamarabb túl akarnak esni a találkozáson vele. Pedig már elmúlt hatvanéves, honnan veszi az erőt ennyi gyűlölethez?
Az ember mindig azt gyűlöli a másikban, ami önmagában hiba, s amit önmagában nem tud elintézni és közömbösíteni.
A vesztes utolsó mentsvára az ellenfél megalázása.
Azt a vadságot, amit az ellenfeleink felé mutatunk, mindig mérsékli az a lecke, amit meg szeretnénk tanítani.
Nem tetszel nekem. (...) Tudom, hogy mindenki más odavan érted, de én nem. Talán azért, mert olyan keményen hajtasz rá, hogy az emberek szeressenek.
Kibékíthetetlen ellentétek nem léteznek, csak az ember gondolatvilágában.
Milyen furcsa, hogy legtöbbször nem a személy, hanem a helyzet miatt leszünk szerelmesek... és gyűlölni is ugyanígy gyűlölünk.
Ha az ember fél valakitől, akkor meggyűlöli, de folyton muszáj rágondolnia.
A gúnyolódás némileg megvédi a gúnyolódót a magány fenyegetésétől. (...) Másokat kigúnyolni csapatban szokás, míg az, aki a gúnyt elszenvedi, mindig egyedül marad.
Nem vagyok igazán ostoba. Pedig annak tartanak. Az emberek nem sejtik, hogy pontosan tudom, milyenek, és nagyon utálom őket.
Ha valakin mindig átnéztek, gyakran megalázták, vagy tehetetlen haragot ébresztettek benne, és az élete már amúgy is szürke és céltalan, gondolom, úgy érzi, hogy ha a sötétben vagdalkozik és talál, akkor megbünteti azokat, akik boldogok és jól érzik magukat a bőrükben.
Állva szomszédos pellengéreken: m é l y e n megvetjük egymást.