Idézetek a gyermekről
A gyerekek többnyire szivacsagyúak, könnyedén megjegyeznek mindent, csak válaszolni kell a kérdésekre. Mindig válaszolni, még ha az fárasztó is néha. Vagy gyakran.
Erkölcsprédikációval egyetlen gyereket se lehet megkímélni a felnőtté válástól.
Amíg a verbalitás nem fejlődik ki, a gyerek rajzzal fejezi ki magát. És a rajzok nagyon beszédesek.
Amikor kisbaba van a házban, az idő megnyúlik vagy összehúzódik, egyetlen szokásos szabályt sem tart be.
A bohóc a szocializálatlan én fizikai megtestesülése. Ő annak a játékos léleknek a lényegi esszenciája, amit később maga alá temet a társadalom, a világ. Két- és hároméves korunk táján tetőzik a bennünk lakozó bohóc. De nem mer előjönni, mert elárulták. Mi árultuk el, többnyire középiskolás korunkban. Amikor megtagadjuk a lelkesedésünket, megtagadjuk a bohócot is.
Nem mindig azok a gyermekek érzik a legerősebb kötöttséget anyjuk iránt, akiket anyjuk túlságos szeretettel vett körül, nélkülözhetetlenné téve magát - néha az ellenkezőjére látunk példát: van, aki örökre kötve marad anyjához, mert örökké meg akarja hódítani.
A sejtek egyesülnek, megkettőződnek, burjánzanak; tömegük növekedni kezd, a szövetek kifeszülnek, a nedvek áramlásának ritmusa megváltozik - hol felgyorsul, hol lelassul: egy testben, leküzdhetetlenül, megtelepszik egy másik. És senki sincs ott, ebben az egyszerre kettős és különös térben, hogy jelzést adjon róla.
A gyermekkor színei, hangjai, illatai, kísérő zöngéi, az eszmélés egész gyönyörűséges tárháza igenis beleköltözik a művekbe, mivelhogy kitörölhetetlenül él az emlékezés legmeghittebb rejtekeiben, hiszen mai fogékonyságaink mind-mind a gyermekkor élményvilágában gyökereznek.
Alapszinten minden tudás a bukásból ered. Gondolj egy kisgyerekre, aki járni tanul. Először kúszni kezd, aztán sok kudarc árán mesteri szintre emel egy olyan képességet, amelyet felnőttként természetesnek veszünk. Ahogy a gyerek növekszik, minden új teljesítményt - a labda elkapásától kezdve a számolásig - ugyanúgy tanul meg: addig kísérletezik, amíg sikeressé nem válik. Nem várhatjuk el egy gyerektől, hogy mindent elsőre tökéletesen csináljon, ahogyan az összetett feladatokat vállaló felnőttektől sem, hogy elsőre sikeresek legyenek.
A fiatalságban nincs elég méltóság. A fiatalság plusz a szerelem még rosszabb.
Az ember apaként szeretné gyermekét önmaga folytatásaként látni. Derűlátás, sőt rejtélyes büszkeség szállja meg, egészen addig, amíg meg nem érti, hogy a gyerek tőle független, különálló lény. Bármennyire szeretnéd, hogy a te lábnyomodba lépjen, hiába töröd magad, sőt kényszeríted rá, végül mégis a maga útját járja.
A gyerekek nem finomkodnak. Jórészt ezért kedvelem őket.
Sose akartam olyan gyereket nevelni, aki mindenben egyetért velem, mert ha mindenben egyetért, akkor követ a szakadékba is.
A növendékek egész élete a szemünk előtt zajlik le, tulajdonképpen nyitott könyv, tele rengeteg érdekes mondanivalóval. Csak jó szem, bizonyos tapasztalat és a viselkedés, a cselekvés törvényeinek ismerete szükséges ahhoz, hogy olvasni tudjunk benne.
Egy gyermek születése csoda. De ahogy a Biblia szavai is mondják, egy fájdalmas és veszélyes csoda.
Facebook
Pinterest