Idézetek a gyermekről
Hétéves korig - amikor állítólag észhez térnek - a gyerekek többsége érzelmi szempontból afféle visszhangkamrának tekinthető. Ha olyan felnőttek között nőnek fel, akik békések, simulékonyak, és nem emelik fel a hangjukat, ők ugyanígy viselkednek.
Az egyenes beszéd, az őszinteség a gyerekeknek is jár.
Egy gyermek többet érez, mint amit egy felnőtt tud.
Minden gyerek őszinte egy darabig, amíg meg nem tanulja, hogy bajba kerülhet miatta. Mi tanítjuk meg hazudni a gyerekeket, mi tanítjuk meg arra, nehogy kibökjék, mit akarnak. Egyszerűen: megszégyenítjük őket azért, amit kimondanak. Te vaníliafagylaltot akarsz? Most? Hát hülye vagy? Ennyi, kész. A lényeg nem az, hogy a gyerek valami mást akar, és meg kell tanulnia, hogy este kilenckor nem szabad vaníliafagylaltot kérni, hanem az, hogy megtanulja: minden szívéből eredő vágyat el kell dugni.
Minden gyerek őszinte és spontán. Az a pillanat, amikor a gyerek mondani akar valamit, és megállítja magát, a legtragikusabb egy ember életében. Onnantól már vigyáz, már tudja, hogy büntetik őt azért, mert igazat mond. Azontúl már azt mondja, amit a másik akar, nem azt, ami belőle jön.
A gyerekek egyrészt roppant kitartóak, ha valamit akarnak, másrészt nagyon fifikásak, tudják, hogy kell a szülőnél valamit elérni. Húsz esetből ötször az ember nem az észérvekre és Vekerdyre hallgat, hanem türelmetlen lesz, és kiabál. Mindenkinél így van, aki letagadja, az hazudik.
Ha az ember megpróbál igazán belehelyezkedni a gyerekek világlátásába, az nagyon komolyan megfordítja vele a világot.
Ki mondta, hogy a jó tanuló a tehetséges ember? Épp ellenkezőleg: a tehetséges és kreatív ember deviáns, egyenetlenül fejlődik, és utálja, amihez nincs kedve. El vagyunk tájolva, amikor a gyerekeinket a jó tanulásra űzzük.
A gyermeki lélek számára nincs fontosabb a szeretetnél és az elismerésnél. Ha egy gyermeknek ezeket nem mutatják ki egyértelműen és kézzelfoghatóan, elfonnyad, akár egy virág, amelyet nem locsolnak. Ez ennyire fontos.
Gyerekkönny hamar kicsordul, hamar fölszárad.
A meseolvasásba csakis azután kezdjünk bele, miután gondoskodtunk arról, hogy senki és semmi nem zavar meg közben minket! A környezet és a gyerek hozzáállása akkor lesz megfelelő, ha minderre odafigyelünk. Ebben az esetben képes lesz a mesét hallgató kisgyerek ellazulni, megnyugodni és elaludni.
A gyermekeink a saját tükörképünk.
Csak a gyerek hiszi azt, hogy minden, amit ismer, megmásíthatatlanul összetartozik, hogy nem is lehetne másként, és hogy minden úgy marad.
A gyerek bizonyos dolgokba úgy nő bele, hogy arról beszélni sem kell. A gyerek érzi, látja, tudja, hogy mit szabad, és mit nem. Szinte mindenről tudja.
A tudomány csodáin ámuldozni nem mindenkinek van módja, de kisgyerekként kivétel nélkül rávetjük szemünket a köznapi csodák világára, amelybe bele kell tanulnunk.
Facebook
Pinterest