Idézetek a gyermekről
A legtöbb négyéves igencsak ravasz politikusnak számít, kiváltképp a szüleivel, mint választópolgárokkal szemben.
- Nem tudom, van-e különbség a kötelességtudó anya és a jó anya között. (...) - A kötelességtudó anya bárhová követi a gyerekét - mondtam. - És a jó anya? - A jó anyát pedig a gyereke akarja követni.
A gyerekek soha nem kicsik ahhoz, amit mondani akarunk nekik. Amikor azt állítja egy felnőtt, hogy most még korai egy gyerekkel valamiről beszélni, akkor többnyire csak ürügyet akar találni arra, hogy ne beszéljen az adott dologról.
A gyerekek figyelnek bennünket, és nekünk óriási a felelősségünk abban, hogy jó példát mutassunk nekik. Vigyáznunk kell rájuk, mert - ellentétben velünk, felnőttekkel - ők nem utálják egymást, nem pusztítják el a bolygónkat és egymást sem.
Egy baba nem rossz, ha sírós, hanem nincs komfortérzete.
Egy nap minden család életében eljön a pillanat, amikor ki kell tölteni a jelentkezési lapot és meg kell írni a felvételit. Ennek súlyával azonban mintha csak a felnőttek lennének tisztában. A kamaszt minden érdekli, csak a tanulás nem.
A gyerekek hajlamosak a szüleiket piedesztálra emelni, de amikor azok elsírják magukat, azzal megmutatják, hogy ők is csak emberek.
Gyermekeinket (...) az internet által megígért határtalan szabadság helyett a virtuális jelenlét és a teljesen digitális világ áraként valóban a teljes ellenőrzés fenyegeti? Egy óriási, kapzsi marketingmasina áldozataivá válnak, amely az egész világot behálózva, minden irányból támad? Ez a veszély csak akkor fenyegeti őket, ha nem értik meg ezt a szép, új médiavilágot. Ezért kell elmagyaráznunk nekik, hogy tisztán lássák. Minden egyes alkalommal.
A mai gyerekek fogyasztókként jönnek a világra. Kezdettől fogva egy rendszer részei, amely teljes mértékben a gazdaságra koncentrál: a gyártásra, az exportra és a fogyasztásra. A reklám számára, amellyel - plakátokra nyomtatva vagy szemtelen jelmondatokba és vicces rövidfilmekbe csomagolva - találkozunk, nagyon sürgős, hogy a kicsinyeknek ízelítőt adjon a fogyasztói világból. A reklám szinte mindenütt jelen van, ezért gyakorol ilyen nagy hatást a gyerekekre. Újabb és újabb eszközöket és utakat, mind tökéletesebb manipulációs stratégiákat fedez fel, csak hogy elvarázsolhassa őket.
A szülők (...) szeretnék gyermekeiket távol tartani a reklámoktól, másrészt azonban a gyerekeknek egyszer meg kell ismerniük a valóságot - egy gyermek élete reklámok és televízió nélkül nemcsak illuzórikus, hanem értelmetlen is.
Ha a reklám nem lenne ilyen kedvelt a gyermekek körében, nem is gyakorolhatna rájuk ilyen nagy hatást. Ezért az a feladatunk, hogy felfedjük a reklám csábító stratégiáit, más szóval fellebbentsük róla a titokzatosság fátylát, amikor el akar kápráztatni bennünket. Gyermekeink beleszülettek fogyasztói társadalmunkba. Ha ezen már nem is tudnak változtatni, legalább kapják meg a lehetőséget, hogy öntudatos fogyasztókká váljanak.
A gyerekek új energiákkal teli energiaforrásként hatnak egy lemerült világban - aztán amint lehet, ők is a rendszer részeivé válnak, és még fel sem ocsúdhatnak, már ők is elvesztik erejüket.
A felnőttek azt mondanak a gyerekeknek, amit akarnak. Egy gyereknek hosszú ideig a felnőttek kimondott szava a legszilárdabb valóság. Amit mondanak, segíthet átvészelni a legiszonyúbb valóságot is, de bele is taszíthat. Akárcsak az, amit elhallgatnak.
Hét gyerekem van. A három leggyakoribb dolog, amit a ház körül hallani a "helló", a "szia" és a "terhes vagyok".
Egy bizonyos korig az ember a szülei tulajdona, mint az állatok, akiket legeltetnek a mezőn, jobb esetben, mint egy macska, aki elé odalökik a tejet kistányérban.
Facebook
Pinterest