Idézetek a gyermekről
A család formálja legjobban a gyereket. Ha egy család jó állapotban van, akkor ellensúlyként tud megjelenni a környezeti hatásokkal szemben.
A gyerekkor nem apránként, fokozatosan ér véget, hanem egyetlen váratlan, visszavonhatatlan pillanatban, ami néha már a gyerekévek közepén, de néha csak fiatal felnőtt éveinkben következik el.
Minden korosztálynak lehet beszélni a halálról, csak meg kell találni a módját.
Az emberek úgy születnek bele a világba, hogy ordítanak azért, amit akarnak. Kizárólag a saját érzéseiket élik át.
Egy gyermek rácsodálkozik minden pillanatra, tervek vagy elvárások nélkül. Ez helyes módja a harcnak... helyes módja az életnek.
A gyerekek (...) olyanok, mint a kutyák: olyan árnyalatokat is meghallanak a szüleik hangjában, amelyeket mások nem.
A gyerekek mindig továbblépnek. Otthon laknak, azután továbblépnek, elköltöznek - és még ha később látogatóba is jönnek, vagy akár visszaköltöznek, az már soha nem lesz ugyanolyan. Azt hisszük, hogy lehet ugyanolyan, de nem lesz.
Minden kisbaba gyönyörűnek születik. Az teszi csúnyává, amit kivetítünk rá.
A kisbabák tényleg olyanok, mint az üres papírlapok. Amikor a világra jönnek, még nem hordozzák magukban a szüleik előítéleteit, sem az egyházuk ígéreteit, sem azt a képességet, hogy kettéválasszák az emberiséget olyanokra, akiket kedvelnek, és olyanokra, akiket nem. Semmit sem hoznak erre a világra, csak a törődés iránti igényt. S ezt a törődést akárkitől elfogadják, bőrszínre való tekintet nélkül.
Mindig jönnek újabb apró emberi lények, akik még életük történetének első mondatát írják. A születések folyamata olyannyira emlékeztet a futószalagra, hogy mindig meglep, ha valami megállásra és tűnődésre késztet.
Iskolás korukra a gyerekek általában észszerűbbé válnak. Nem a tanárok vagy a szülők hatására, hanem a többi gyerek hatására, akik vagy kigúnyolják azokat, akiknek a cselekedetei és megnyilvánulásai nem illeszkednek az általuk normálisnak vélthez, vagy kiközösítik őket.
Vegyél körbe egy gyereket hazugságokkal, ő pedig úgy fog kapaszkodni beléjük, mint a plüssmackójába vagy az anyja kezébe. És minél gonoszabb, sötétebb a hazugság, annál mélyebben kell magába szívnia azért, hogy képes legyen elviselni.
Sosem lehetsz elég idős ahhoz, hogy a szüleid házassági gondjait hallgasd.
Tiszteljed apádat és anyádat. Ez által ugyan nem leszel hosszabb életű e földön, de olyan kötelességet teljesítesz, a melyet csak értelem hiányában mulasztanak el az állatok.
Amit a szülő hisz a gyermekéről, azt a gyermek tényként észleli, nem pedig feltevésként. Hiszen a gyermekek világában a papa és a mama a biztos pontok, amit ők hisznek, gondolnak, mondanak, az jelöli ki, milyen a világ.
Facebook
Pinterest