Idézetek filmekből
Az ember nem mindig oda jut, ahova menni akar, de mindig oda akar menni, ahova jut.
Ha Isten teremtette a világot, honnan tudjuk, hogy min változtathatunk és mi az, ami szent és sérthetetlen?
- Nem változtathatod meg az embereket. - Mi mást tehetnék? - Szeretheted őket.
Primitív korban élünk, amely se nem kegyetlen, se nem bölcs.
Vannak sebek, amik nem gyógyulnak be. A hegek tesznek azzá, aki vagyok.
A félelmet a legnehezebb legyőzni. Az ember arra emlékszik leginkább.
Olykor a béke megteremtéséhez több erő kell, mint a harchoz.
Meg vagyok győződve arról, hogy jól döntöttem, de nem telik el nap, hogy azt ne kívánnám, bárcsak másként döntöttem volna.
Ha egyszer hazudsz nekem, az a te szégyened. Ha másodjára hazudsz nekem, az az én szégyenem.
Amikor elárulod azokat, akiket szeretsz, amikor felfeded előttük a legrosszabb énedet, a tetted mindent megváltoztat. Nincs visszaút. Elszakad a kötelék, amit kemény munkával kovácsoltál, és minél erősebbek voltak azok a kötelékek egykor, annál nehezebb újra helyrehozni, ha egyáltalán helyre lehet hozni őket.
Ha bús a szív, nehéz a nyelv.
A változás szükséges, akár az évszakok.
Nem számít, milyen óvatosak vagyunk, egyszerűen nem úszhatjuk meg az életünket sérülések nélkül. De nagy szerencsénkre az élet olyan játék, amit nem kell egyedül játszanunk.
Ártatlan vagyok. Elmész bármelyik börtönbe, megkérdezel bárkit, aki az idejét tölti, és azt fogja mondani, hogy ár-tat-lan. "Hitvány tárgyalásom volt. Lusta volt az ügyvédem. Toledóban voltam az anyámnál". Igen, hallasz egy rakás szemenszedett hazugságot. De mi van azzal az eggyel, aki az igazat mondja, azzal, aki tényleg ártatlan? A hangját olyan mélyen eltemetik a többiek, hogy bereked, ha próbálja hallatni magát.
Egyszer a sivatagban voltam a semmi közepén, az isten háta mögött. Csak én, a homok és a csend; de ha tudod, mit kell hallanod, akkor nincs csend, olyan zenét hallottam, amilyet még soha a csendben.