Idézetek filmekből
Bár igaz, hogy semmilyen jóvátétel nem írhatja át a múltat, képes meggyógyítani minket, helyrehozni a kapcsolatokat, amikről azt hittük, már örökre elvesztek.
A vezeklés sok formát ölthet: szívből jövő bocsánatkérést, egy nagy szabású gesztust, egy néma imát vagy valami sokkal bonyolultabbat, amit nehéz megragadni.
Rágódhatsz a múlton vagy értékelheted a jelent. Koncentrálj a jóra!
Csak két dolgunk van az életben (...): együtt élni a hibáinkkal és igyekezni tanulni belőlük, jobb emberré válni általuk.
Senki sem önmaga az első randikon. A randizás arra jó, hogy valaki más legyél, amíg eléggé nem kedvelnek, hogy megmutasd önmagad.
Egy jó ember elnézést kér a hibáiért, de a nagy ember kijavítja őket.
A legrosszabb nap, mikor felkelsz, és rájössz, hogy soha többé nem kapsz levelet. A családod nem bírja tovább, a barátok elfelejtenek, az emberek még a segélylevelezéstől is elkezdenek visszavonulni. Hamarosan bármit megadsz egy újabb levélért, amin a te neved áll, csakhogy tudasd magaddal, hogy még létezel, hogy tudasd magaddal, hogy még számítasz.
Nem egyetlen döntés határozza meg az embert.
Az oké, ha félsz. A lényeg, hogy ne küzdj ellene.
A fájdalom figyelmeztet a veszélyre és emlékeztet, hogy élünk, hogy még érzünk. (...) Mi van, ha a magány a legrosszabb fájdalom? Mi van, ha a fájdalom megosztása összeköt másokkal és emlékeztet rá, hogy amíg tudunk érezni, nem vagyunk egyedül?
Furcsa, hogy azok a dolgok, amikért úgy érezzük, hogy igazán érdemes élni, ugyanazok, amik megölhetnek. Ugyanez igaz az emberi kapcsolatokra is. Akiket a legjobban szeretünk, azok képesek leginkább megbántani.
Ha szeretem utálni az életet, akkor nem utálom az életet, hanem szeretem.
Egy menekülő élet egyáltalán nem élet. Jobb nem mozdulni és szembenézni a valósággal. Birkózz meg azzal, amit kaptál és hozd ki belőle a legtöbbet! Igen! Az ember mértéke nem az, hogy hol él, hanem hogy hogyan. Hogy hozza ki belőle a legjobbat. Hozd ki belőle a legjobbat!
Minden generáció szereti azt gondolni, hogy fejlettebb az előzőhöz képest, hogy a haladás elkerülhetetlen, hogy a jövő kevesebb nyomorúságot és szenvedést tartogat. De vannak dolgok, amelyek sohasem változnak. A történelem rendre megismétli önmagát, csak a legtöbb ember nem él olyan sokáig, hogy megtapasztalja.
Szóval mi választ el téged és engem az aranyhaltól, a pillangótól vagy a kacsacsőrű emlőstől? Az elme? A lélek? A tény, hogy nekünk van HBO-nk? Nos, talán az ember az egyetlen faj, aki a többi állatot ketrecbe zárja. Aki a saját fajtáját is ketrecbe zárja.
Facebook
Pinterest