Idézetek filmekből
Az embereknek vannak hegeik mindenféle szokatlan helyen, mint valami titkos térképe saját múltjuknak, mint régi sebeik táblázata. A legtöbb sebünk begyógyul, csak egy heget hagyva maga után. De némelyik nem. Vannak sebek, amiket mindenhova magunkkal viszünk, és bár a vágás régen volt, a fájdalom még kitart. Mi a rosszabb, új sebek, amik szörnyen fájnak, vagy a régi sebek, amiknek rég meg kellett volna gyógyulni, de nem tették? Talán a régi sebeink megtanítanak valamit. Emlékeztetnek rá, hol jártunk, és mit győztünk le. Leckét adnak, hogy mit kerüljünk el a jövőben. Szeretnénk ezt hinni. De ez nem így van, ugye? Vannak dolgok, amiket meg kell tanulnunk, újra és újra és újra.
Nincs az a gyönyör, ami felérhetne a bűntudattal.
Az élet néha leterít, de csak rajtad áll, hogy felállsz-e.
Van a zenének egy olyan alkotórésze, ami megfoghatatlan. Az élet nem rögzíthető, az alkotások pillanata mindenképpen elröppen.
Az élet nagy pillanatait nem feltétlen megcselekedjük. Van, hogy egyszerűen csak megtörténnek. Nem azt mondom, hogy nem irányíthatjuk a saját életünket... Kezünkben az irányítás. Legyen is! De ne feledjük, hogy bármikor megeshet, hogy kilépünk otthonról, és az egész életünk megváltozik. Az univerzumnak terve van velünk. De ez a terv folyton változik. Egy pillangó megrebbenti a szárnyát és elered az eső. Ijesztő lehet, de csodálatos is. Folyamatosan dolgoznak a gépezet fogaskerekei, hogy te végül pontosan akkor, pontosan ott legyél, ahol lenned kell. Jó helyen, jó időben.
Eltűnések előfordulnak a tudományban. Egy betegség hirtelen elmúlik, tumorok vesznek el. Felnyitunk valakit, hogy felfedezzük: a rák eltűnt. Megmagyarázhatatlan, ritka, de megesik. Téves diagnózisnak nevezzük. Azt mondjuk, hogy eleve nem is volt. Bármit, csak nem az igazat. Ez az élet teli van eltűnésekkel. A valami, amiről nem tudtunk, és eltűnik, hiányozni fog?
Az ember halála a józan ész (...). Egy elvesztegetett perc az életben. Az élet egy villanás, és nincs túlvilág. Úgyhogy csinálja úgy, hogy mindig a legnagyobb lángon égjen.
Az ember néha ott találkozik a sorssal, ahol kikerülni akarta.
Hideg van, olyan hideg, hogy a csontjaimig hatol, csak egy dolog melegít fel, ha rád gondolok. Bárcsak visszatérhetnék hozzád!
Az életet élvezni kell, és majd megtervezi önmagát.
Nem minden sérülés felszínes. A legtöbb seb mélyebb, mint gondoljuk. Nem láthatjuk szabad szemmel. És aztán vannak olyan sebek, amik váratlanul érnek. Bármiféle seb vagy betegség esetén a trükk az, hogy mélyre kell ásni és megkeresni a baj forrását.
A halottaink a síron túl is szólnak hozzánk, ezt nevezzük lelkiismeretnek.
Tabukkal vettük körül magunkat, mert nem tudtunk szembenézni a gyengeségeinkkel.
A szerelem nem egy létező dolog, csupán félreértett és felemás érzelmek összevisszasága.
Ha megbántunk valakit, attól még szerethetjük.
Facebook
Pinterest