Idézetek filmekből
Néhanapján még a legjobbak is hoznak elhamarkodott döntéseket. Rossz döntéseket. Döntéseket, amikről tudjuk, hogy megbánjuk őket abban a pillanatban, abban a percben, vagy legkésőbb, mikor eljön a másnap reggel. Vagyis hát nem igazán bánjuk meg, mert legalább akkor, abban a percben megpróbáltuk, de mégis valami legbelül arra sarkal, hogy őrültséget csináljunk. Valamit, amiről tudjuk, hogy úgyis megfordul, és a visszájára sül el és mégis, csak azért is megtesszük.
Általában oka van annak, ha vonalat húzunk. Védekezés, biztonságkeresés, tisztán látás. Ha úgy döntesz, hogy átléped a vonalat, azt a saját felelősségedre teszed. De akkor miért van az, hogy minél láthatóbb a vonal, annál nagyobb a kísértés, hogy átlépjük? Nem tehetünk róla. Ha egy vonalat látunk, át akarjuk lépni. Talán az élvezet miatt, amit az okoz, amikor az ismerőst felváltja az ismeretlen. Egyfajta bátorságpróba. Az egyetlen probléma, ha egyszer átlépted, hogy szinte lehetetlen visszafordulni. De ha valahogy mégis sikerül visszajutni a vonalon túlra, hatalmas biztonságra lelünk.
Az életünk nem más, mint a vízen imbolygó csónak bizonytalanságának harmóniája.
Nem az a fő, hogy örökké élsz-e. A trükk az, hogy önmagad maradj, örökké.
Városi legenda, hogy az öngyilkosságok száma megugrik az ünnepek közepén. Valójában épp ellenkezőleg: csökkenni szokott. Kutatások szerint azért, mert az emberek kevésbé képesek végezni magukkal, amikor körülveszi őket a családjuk. A vicc az, hogy ugyanez a fokozott családi együttlét a feltételezett okozója az ünnepekkor menetrendszerűen bekövetkező depressziórohamoknak.
A holnap az ugyanolyan ocsmány, mint a tegnap, sőt, ha lehet, akkor még rosszabb. Tudniillik a tegnapot már túlélted. De a holnap, az mindig előtted van.
Talán egész életünkben embereket és helyeket gyűjtünk, amiket szeretünk, és ők lesznek a mennyországunk.
Néha azt hisszük, elveszett valami, pedig nem. Csak máshova került.
Nem számít, hol élünk, nem számít, kik vagyunk - korlátok vesznek körül. Némelyik valódi, némelyiket csak odaképzeljük. Sokan közülünk önként elfogadják ezeket a korlátokat. Mások egyenesen kénytelenek így tenni. De olyanok is akadnak, akik úgy érzik: muszáj kitörniük, még akkor is, ha az, ami a korlátok túloldalán várja őket, egyszerre ijesztő és ismeretlen.
Akárki is mondta azt, hogy amit nem tudsz, az nem fáj, az egy címeres idióta volt, mert az általam ismert legtöbb ember számára a legrosszabb dolog a világon az, ha nem tudnak valamit. (...) Tudnunk kell, hogy van-e elég erőnk. Tudnunk kell, hogyan gondoskodjunk a betegekről, és tudnunk kell, hogy hogyan gondoskodjunk egymásról. A végén arra is rá kell jönnünk, hogyan gondoskodjunk magunkról. (...) De emberi lényként néha jobb sötétben tapogatózni, mert a sötétben lehet hogy félünk, de reménykedünk is.
A szeretet áthidal minden különbséget.
A legfontosabb alapelv: az egyszerűség.
Az élet egy sakktábla. Éjszakák és nappalok, hol az emberek Isten gyalogai. Mozognak ide-oda, megengedi nekik, hogy öljenek és a vadászzsákmányok, darab darab által visszakerülnek a dobozba. Mert van egy végzete mindenkinek. Játékosoknak és Istennek is. Végzetük beteljesül, mert a játék kezdődik és véget ér.
Bár lenne egy intimitási szabályzat. Egy útmutató, amely megmutatná, ha átléptük a határt. Jó lenne, ha látnánk, mikor érünk oda. De nincs ilyen határ a térképen. Ha megtalálod, megragadod, és szorongatod, ameddig lehet. És a szabályok? Talán nincsenek is. Az intimitás szabályait talán saját magadnak kell megalkotnod.
Szerelem nélkül olyanok vagyunk, mint az üres hajó: úszunk a vízen, de a létünk értelmetlen.
Facebook
Pinterest