Idézetek filmekből
Mindegy, milyen boldog az életünk, néha mi is szoktunk gyűlölni. Sajnos ez is hozzátartozik az emberi természethez.
Annyira mű az egész. Az elv, hogy a jó emberekkel csak jó dolgok történnek, és hogy a csodás világ csak a jámbor és becsületes embereknek jut. Túl sok jó ember szenved ettől a dologtól. Túl sok ima marad megválaszolatlanul. Mindennap átsiklunk afelett, mennyire szerencsétlen ez a világ. Mindig azt mondogatjuk, hogy nem lesz semmi baj, minden rendbe jön. De ez nincs így.
A nők akkor kezdenek el gondolkodni azon, hogy a párjuk számukra az igazi-e, amikor már beleszerettek. Ezzel ellentétben a férfiak csak akkor fogják fel, hogy az a nő volt az igazi, ha már mindent elrontottak.
- Hogyan betűzöd azt, hogy szeretet? - Azt nem betűzik, azt érzik.
Minden korlát egy elfogadott szabály, ami arra vár, hogy átlépjenek rajta. De csak akkor léphetünk át bármilyen határt, ha előbb felfogjuk, hogy azt tesszük.
Szerencsés vagy, ha hiányzik valaki. Azt jelenti, hogy voltak fontos emberek az életedben, akik megérdemlik, hogy hiányozzanak.
A racionális gondolkodás tönkreteszi a lelket.
A hit, akárcsak a félelem vagy a szeretet, ugyanúgy megértendő erők, mint ahogy értjük a relativitáselméletet vagy a valószínűségszámítást. Ezek is olyan jelenségek, amelyek meghatározzák életünk alakulását. Tegnap az életem még egy adott irányba tartott, de ma már egy másik irányba halad. Tegnap még úgy gondoltam, hogy sosem tennék meg olyat, amit ma megtettem. Ezek az erők, amelyek gyakran újrateremtik az időt és a teret, és alakítani és módosítani tudják azt, akinek képzeljük magunkat, már jóval a születésünk előtt hatni kezdenek, majd az elmúlásunk után sem szűnnek meg. Az életeinket és a választásainkat, ugyanúgy, ahogy a kvantummechanika jelenségeit is, pillanatonként értjük meg, minden egyes kereszteződés, minden egyes találkozás egy új, potenciális irányt kínál.
- Félek attól, hogy bízzak; nem akarom, hogy újra összetörjenek. - Én megértelek. Volt egyszer egy pár frankó görkorim. Sose vettem fel; vigyáztam rá, dobozban tartottam. És tudod mi lett vele? - Nem. - Hát kinőttem! Sose mentem vele utcára. Csak a szobában használtam. - Azért az ember szíve egy cseppet sem olyan, mint a görkorcsolya. - Pedig van, amiben hasonlítanak. Ha nem akarod használni a szíved, miért félsz tőle, hogy összetörik? Ha magadnak tartogatod, úgy jársz vele, mint én a görkorival: mire szükséged lenne rá, semmire se lesz jó...
Az életed egy csepp a végtelen óceánban... De mi más az óceán, mint ezen cseppek sokasága, amit valami távoli egység mégis összefog...
Te úgy el vagy tévedve, mint nyáron a Télapó.
Néha az embernek csak arra van szüksége, hogy valaki mélyen belelásson és felszabadítsa a lehetőségeket benne.
Azzal, hogy elfutsz a gondjaid elől, nem leszel felnőtt.
Szabadság: a mi civilizációnkban semmitmondóan cseng. És csak az tudja igazából, hogy mit is jelent, akit megfosztanak tőle.
Addig lehet hatalmat gyakorolni az embereken, amíg adsz is nekik valamit! Akit megfosztasz mindenétől, a fölött többé már nem lesz hatalmad!
Facebook
Pinterest