Idézetek filmekből
Néha egy perc alatt történik, felállunk, vezérek leszünk, látjuk az utat. Látjuk az utat és elindulunk, akkor is, ha gőzünk sincs, hová vezet.
A történelem elsősorban annak a leírása, hogy nagy emberek nagy dolgokat tesznek; de legtöbbünk élete nem nagy pillanatokból áll, hanem kis pillanatokból, és minden kis választással, minden kis döntéssel meghatározzuk önmagunkat. Őszinték vagyunk? Hűségesek vagyunk? Büszkék vagyunk magunkra? Vagy csalódást okoz az, akivé váltunk? Az élet sose úgy alakul, ahogy tervezzük, váratlan dolgok történnek, amelyek új és izgalmas lehetőségekkel ajándékoznak meg, és előbb vagy utóbb arcul csap minket a valóság.
Félő pillanatok, végső ég veled, szemem előtt csókjaid fénylenek. A látatlan sötét karjai fonnak át, áhítom fényed védelmező oltalmát. Nekem az első voltál, s neked én nem a vég. Az idő forog, míg az egész a múltba vész.
Mindegy, hogy rendes temetést kapunk, vagy a farkasok falnak fel. A szenteltvíz csak koszos lé.
A szeretet egyfajta nyelvezet, amin az árvák nem tanultak meg beszélni.
Múlt éjjel egy ismeretlen férfiról álmodtam, ő volt a férjem. Csak vele tudtam magányos lenni, előtte voltam nyitott, egészen nyitott, egészen előtte, egészét egészen magamba fogadtam, és körülzártam a közös boldogság labirintusával. Tudom, hogy te vagy az.
Az, kinek szava nem igaz, olyan, mint a kert, amit felver a gaz, és ha a gaz már túl mohó, olyan, mint a kert, amit beborít a hó, és ha a hó már régen hull, olyan, mint a madár, mi délre vonul, és ha a madár messze száll, olyan, mint a sas, ami az égben jár, és ha az ég szava felharsan, olyan, mint az oroszlán az ajtódban, és ha az ajtód nyikordul, olyan, mint egy bot, ami a hátadba szúr, és ha a hátad hasogat, olyan, mint a kés, mi szívedbe szalad, és ha a szíved vért hullat... valójában halott, halott vagy.
Nem a titkok okozzák a bajt, hanem a következtetések, amit az emberek levonnak belőlük!
Azt mondják, az életben nem az úticél a lényeg, hanem maga az utazás. Hogy milyen kihívásokkal nézel szembe, a váratlan útelágazások, a leküzdött csalódások.
Bárcsak lenne egy jó súgó, mint a színházban, aki a pinceablakból súgná a csattanós választ, hogy a félénkeké legyen az utolsó szó.
Ha szeretsz valakit, akkor azt akarod, hogy boldog legyen, akkor is, ha emiatt egyedül maradsz.
A szerelem mindenütt jelen van. Csak mindenki más módon keresi és más dalokban hallja meg.
Féltek a harctól? Mi más volt az életetek, mint szakadatlan harc, mióta csak annyi erő volt a kezetekben, hogy a legkönnyebb vasat kézbe vegyétek?
A felhős ég csak egy kiadós vihartól tisztul meg.
Még egyszer harcba szállok, Megvívom az utolsó nagy csatát, Ma élek, és meghalok.