Idézetek filmekből
Hogy lehetünk ilyen sokfélék, ha mégis ilyen egyformán érzünk? Miért érzünk sokféleképpen, ha ilyen egyformák vagyunk? Ez a legnagyobb rejtély.
A holtak nem felejtenek, és általunk szólnak. Csak ránk számíthatnak már a síron túlról és némán.
Ha nyelsz egy korty vizet, az nem árt. De a rémület, az igen.
A kétség hasznos. Attól marad a hit élő dolog.
Azt mondják, a háború nem megoldás. De néha csak egy csatával tartható fenn a béke.
Mindennap, hacsak nem fekszel holtan a földben, reggel, amikor felkelsz, egyből döntéseket kell hoznod. Fel kell tenned magadnak a kérdést: elhiggyem mindazt a sok rosszat, amit ezek az ostobák mondanak rólam? Elhiggyem azt a sok rosszat, amit ezek az ostobák mondanak a hátam mögött ma rólam?
A mai vereség a kulcs a holnapi győzelemhez.
Sokszor az előretöréshez vissza kell néznünk, hogy lássuk, mit is hagyunk magunk mögött. És ez ijesztő lehet, mert gyakran akadnak vakfoltok mögöttünk. Dolgok, amiket ki akarunk zárni, vagy amikről nem is sejtjük, hogy akadályoznak minket az előbbre jutásban. De csak akkor, ha hagyjuk. Előbb-utóbb el kell engednünk a múltat. Nem szabad visszanéznünk, nyitnunk kell az új dolgok felé. A változás néha jó.
Aki egy embert öl meg, az gyilkos. Aki milliókat, az hódító.
Mi van, ha Isten szeretete olyan, mint a nap: állandó és változatlan? Mi van, ha egy nap felébredsz és rájössz, ezt a szeretetet semmi sem veheti el?
Várunk a szerelemre. Elképzeljük az első csókunkat (...), az első "szeretlek"-et, de sosem képzeljük el az első csalódást. Talán azért, mert még elképzelni is túl fájdalmas. De ha úgy vesszük, igazán a szerelem fájdalma változtat meg minket.
A dolgok elvesztése tesz minket azzá, amik vagyunk. Egy szülő elvesztése. A szüzességünké. Annak, aminek hiszünk magunkat. Az ártatlanságunké. Ezek a veszteségek az első lépések a felnőtté váláshoz. Az élet sokkal bonyolultabb lesz. Ugyanakkor tele lesz lehetőségekkel, és esélyt ad, hogy új kezdetek felé nyissuk meg a szívünket.
Némely betegség úgy gyógyítható a legeredményesebben, ha távol tartod az orvost.
Képzelj el egy kismadarat a válladon, és kérdezd meg mindennap: - Ma fogok meghalni, kismadár? Készen állok? Olyan az életem, amilyennek akartam? El kell fogadni, hogy bármikor meghalhatunk, ahhoz, hogy változhassunk. Tehát mindennap megkérdezem: - Ma van a napja? Ha nincs a kismadár a válladon, nem csinálod a dolgodat megfelelően.
A rangnak tisztelgünk, nem az embernek.
Facebook
Pinterest