Idézetek filmekből
Úgy mondják, hogy az állatok ösztönösen tudják a hazautat, talán érzékelik a szagot, a helyet. Vagy emlékeznek. Mi gyengébbek vagyunk. Az emlékeink pillanatok alatt köddé válhatnak. A távolság köztünk és a szeretett lény között áthidalhatatlannak tűnhet. Mindössze annyit tehetünk, hogy otthon maradunk, és reménykedünk, hogy nem felednek el minket. De végső soron, hogy úgy lesz-e, az nem rajtunk múlik. És a hazatérés sem.
Jobb, ha azt akarod, ami nincs, mint ha nem akarod, ami van.
Beleszeretsz egyfajta tökéletességbe, abba, amiért rajongsz. Aztán egyre inkább ki akarod sajátítani, gyanakszol éjjel-nappal, attól félsz, hogy elveszíted. Ez meggyötör és féltékeny leszel. Kezded azt hinni, hogy tőle függsz, hogy nélküle meghalsz. Most már annyira gyűlölöd, amennyire szereted.
- Mondd, hány álnevet használsz? - Amennyi csak kell a szabadsághoz.
Gyakran mondják, hogy az igazságtól függetlenül az emberek azt látják, amit látni akarnak. Néhányan talán visszalépnek, és rájönnek, hogy ugyanazt a nagy képet nézegették egész végig. Néhányan talán látják, hogy a hazugságaik majdnem utolérték őket. Néhányan látják, ami ott volt előttük végig. És aztán ott van a többi ember, akik olyan messze futnak, amennyire csak tudnak, hogy ne kelljen egymásra nézniük.
A beszéd és a zene szintaktikus fejlődése közös idegi alapon nyugszik.
A szavak arra valók, hogy hazudjunk velük. Fegyverek csupán, amik becsapják az embert.
A halál nem a vég. A hit elvesztése a vég.
Gondolkodj nagyban, cselekedj helyben!
Nincs helyes meg helytelen, csakis közvélekedés.
Magunk teremtjük a félelmet. A félelemnek egyetlen lakóhelye van: a jövőbe tekintő gondolatunk. Amitől félünk, üres fantáziálás, olyan dolog, ami nem létezik az adott pillanatban, ami nincs, és ha nem akarjuk, nem is lesz. Tehát a félelem csak elmezavar... nem tévesztendő össze a veszéllyel. A veszély az valós, a félelem az rajtunk múlik.
Az emlék többnyire emlékezetem egyik távoli sarkában honol. Mint messzi felhő. De időről időre a kis felhő megnő, és beborítja az egész eget.
Olyan nővel élni, aki nem szeret viszont, a magánynál is magányosabb.
Soha ne mondjuk, hogy elég, hiszen ott a lehetőség, hogy többet kapjunk.
Csak időpocsékolás akarni dolgokat, mert előbb vagy utóbb az, ami téged akar, felbukkan, és megkocogtatja a válladat, és jobban teszed, ha készen állsz!
Facebook
Pinterest