Idézetek filmekből
Néha nehéz meglátni a vonalakat, amelyeket meghúztunk, amíg át nem lépjük őket. Na és ilyenkor támaszkodunk azokra, akiket szeretünk, hogy visszahúzzanak minket, és legyen mibe kapaszkodnunk. És ott vannak az egyértelműen megjelölt határok, melyeket ha egyszer át mersz lépni, talán sosem találsz vissza.
Minél összetettebb valami, annál bizonytalanabbak vagyunk.
Az élet csak olyant mér ránk, amivel megbirkózhatunk.
Rossz vagyok, de ez jó. Sosem leszek jó, és ez nem rossz. Nem cserélnék senki mással.
Fura dolog az agy. Erről a helyről ered minden, de senki nem képes behatolni a másikéba. Ezért van az, hogy kommunikálni kell. Az állatokkal nagyon egyszerű nyelvet használunk. Ilyeneket, hogy: "ül", "marad", "nem". De egymás közt bonyolultabb a helyzet. Nem mindig azt mondjuk, amit akarunk, és van, amikor zavaros üzeneteket kell megértenünk. Vagy elölről kezdeni. De bármennyire nehéz, és bármilyen sok a félreértés, az a kötelességünk, hogy tisztázzuk a dolgot. Mert hiszen mi tanítjuk az embereket, hogy bánjanak velünk. Ami azt jelenti, hogy a kommunikáció felelőssége nem a többiek vállán nyugszik. Hanem a miénken.
Életünk alakulása a szavainknak és tetteinknek a következménye, melyek egymást erősítve vezérelnek keresztül minden időn.
Nem az a fontos, hogy honnan jöttél, hanem hogy melyik utat választod!
Érezted valaha ezt az érzést? A magányt olyan emberek láttán, akik boldogok együtt. Amikor te teljesen egyedül vagy... mikor mész az utcán... kocsiban utazol... vagy hajóra szállsz. Egyedül, bárhol is vagy. Sokszor gondolok arra, hogy ez a világ milyen magányos és szomorú.
Senkire nem vethetnek árnyat mások gaztettei.
Spartacus: Elátkozottak háborúja
A bölcs ember nem sajátítja ki a sikert.
Spartacus: Elátkozottak háborúja
Ma csak egy srác vagyok, aki szerelmes abba a lányba, aki éppen most ment el, és aki sosem fog viszontszeretni.
A pénz jön és megy, ezt mind tudjuk. A legfontosabb dolgok az életben az emberek, akik velünk vannak. Pont itt. Pont most.
- Volt bennük más is. Éhség a szívükben. És az éhség erősebb volt, mint az ész. - Éhség? Mire? - A mindig többre.
Olykor a legnagyobb hatalmúakban van a legkevesebb könyörület.
Gyerekkorunkban megtanultuk kifejezni magunkat. Azt mondták, használjuk a szavakat és mondjunk el mindent, és ne törődjünk vele, hogy mások megtudják, mit érzünk. Mert az az igazság, hogy ki kell mondanunk hangosan azt, amire szükségünk van, ahogy érezzük magunkat. Felnőttként a szavak olykor cserbenhagynak bennünket. Ilyenkor félretesszük a szavakat. Csak kimondjuk, amit érzünk. Mert a tettek magukért beszélnek, és mindennél többet mondanak.
Facebook
Pinterest