Idézetek filmekből
Megtanultunk harcolni, meg is kellett tanulnunk. De most már nem értek semmi máshoz. Már nem tudok élni, csak harcolni tudok.
Ha az elválás ilyen iszonyú kín, jobb lett volna, ha sosem találkozunk.
Tudod, minden művésznek megvan a maga története. (...) Ő dühös. Sötét. Nem érzi magát biztonságban, de nem tudja, mit tehetne ellene. Azt kívánja, bár ő irányíthatná a démonjait ahelyett, hogy a démonok irányítják őt. Elveszett. Magányos.
Két dolgot nem lehet visszacsinálni: a kilőtt golyót és a kimondott szót.
Remélhetőleg nem kérdezed majd magadtól, miért nem voltál bátrabb. Feltételezem, ez volt a könnyebb út.
Olyan vagy, mint a borostyán. Az is csak egy erős fába kapaszkodva képes életben maradni, máshogy nem. Tanulj meg a saját erődből, a saját gyökereiden állni!
A kezdet mindig tiszta és mindig izgalmas, aztán jönnek a hibák és kompromisszumok, így teremtjük a saját démonainkat!
Van egy régi mondás: amiről nem tudsz, az nem fáj. De igaz ez? Vagy amit ma nem mondunk ki, az kísért holnap? Mindenki tudja, hogy az igazság fáj. De szabaddá is tehet. Mindig kockázatos, amikor őszinte vagy valakihez. Ami engem illet, szerintem az őszinteség megéri. És ki tudja. Lehet, hogy kellemes meglepetés ér.
Ha valamiben elég erősen hiszel, ugyan ki mondja meg, hogy igaz-e vagy sem?
- Van választásod! - Ez nem ilyen egyszerű. - Az élet fontos döntései sohasem egyszerűek.
Annak, hogy túltegyem magam rajtad, nem az a módja, hogy összejövök valakivel, vagy ha úgy teszek, mintha nem is lettél volna. Mi ketten szerettük egymást, és aztán összetörted a szívem. Mindent megtettem, hogy ne kelljen szembenéznem ezzel a ténnyel. Egy nap meg fogok csókolni valakit. És ha megteszem, az magamért lesz.
Nem minden sebünk látható. A lélek sebei gyakran évekig véreznek. Ha valaki ezt megérzi, akkor inkább ellökjük, nehogy be kelljen ismernünk, hogy valami fáj, valami, ami egyszer régen történt. Valami, ami már évek óta visszatart attól, hogy a saját életünket éljük. Amire annyira vágytunk, és amiért küzdeni is fogunk. De néhányan közülünk már elég sokáig harcoltak érte, a nagy szerelemért. És valamikor be kell látnunk, hogy a sors talán egészen más jövőt szánt nekünk. Egy jövőt teljesen egyedül.
A művészek képesek átadni az érzelmeiket, elérik, hogy a közönség ugyanazt érezze, amit ők. Mindennek ez az alapja, nem? Csak át kell ültetni a tanult dolgokat a szív nyelvére.
Azt hiszed, ismered a halált, pedig nem. Addig nem, amíg nem láttad, igazán nem láttad, és a halál bekúszik a bőröd alá, és benned él. Azt is hiszed, hogy ismered az életet. A dolgok szélén állsz, és figyeled, ahogy elmennek, de nem éled meg. Nem igazából. Csak egy turista vagy, egy szellem. És aztán meglátod. Tényleg meglátod. És az élet bekúszik a bőröd alá, benned él, és nincs kiút. Semmi sincs, amit tenni lehet, és tudod mit? Ez jó. Ez egy jó dolog.
Van az a fájdalom, ami nem megöl, hanem meggyógyít.
Facebook
Pinterest