Idézetek filmekből
Hogyha van lelkünk, az a szerelmünkből van, amit nem halványít az idő és nem tép szét a halál.
A hatalmasok reménye nem mindig válik valóvá. Sokszor ellenségeskedést szül ott, ahol a legnagyobb változást remélik.
Nem tudom, hogy melyik a rosszabb: ha tudatlanul, de boldogan élsz, vagy ha azzá válsz, aki lenni akartál, de közben magadra maradsz.
Könnyen hozzászoksz, hogy az légy, akinek mások látnak.
Ahhoz, hogy megismerj valakit, sétálj a cipőjében egy mérföldet!
Akik nem tanulnak a múltból, azok folyton csak ismételgetik.
Én mindig csak valakinek a lánya voltam vagy felesége. Mindig csak valaki másnak a valakije. Sosem voltam egyszerűen csak Én.
Azt mondják, a sorsnak remek humorérzéke van, és néha álmaink valóra válása rémálomnak tűnhet.
Mielőtt az ember felfedezte az űrt, a holdat és a bolygókat, azt hitte, hogy a mennyország hatalmas istenek otthona és területe, akiknek hatalma nem csak az égboltra terjed ki, hanem az ember földi sorsára is, hogy a hatalmas háborúzó istenségek panteonjában keresendő az emberi élet, múlt és jövő oka. Az isteneknek emlékműveket emeltek a földön és a mennyekben, de az ember új istenségre és vallásokra cserélte a régieket, amelyek nem kínáltak biztosabb válaszokat, mint a görög, római vagy egyiptomi őseink által imádott istenek, és mi kiválasztottuk hatalmas és jóindulatú isteneinket és bizonyosságot találtunk a tudományokban. Mind hiszünk és várunk egy jelre, egy felfedezésre. Szemünket az ég felé fordítjuk és készen állunk arra, hogy elfogadjuk a hihetetlent, hogy megtaláljuk sorsunkat a csillagokban. De hogyan nézzünk, hogy lássunk is? Régi vagy új szemmel?
Ki kell úsznunk a komfortzónánkból, hogy egy hullám megváltoztassa az életünket.
A családok ugyanúgy változnak, ahogy a képek, csak a keret marad ugyanaz. A család mély kötelék, ami összetart minket, amihez alkalmazkodunk.
Reggelig maradnék, mert rendes akarnék lenni és a számodat is elkérném, de aztán a kocsiban első dolgom lenne kidobni az ablakon és két hétig keresnéd magadban a hibát, ami nem lenne jó, mert a hiba az bennem van.
True Blood - Inni és élni hagyni
Elfáradtam. Elfáradtam az utazásban, örökké egyedül, mint az ujjam. Belefáradtam, hogy sose volt mellettem egy barát, aki megmondja, hova megyek, honnak jövök s miért. És főleg belefáradtam abba, ahogy az emberek bánnak egymással. Belefáradtam a kínba, amit érzek és hallok a világon minden nap. Túl sok van belőle.
Nem a probléma a probléma. A probléma a hozzáállásod a problémához.
Minden kapcsolat alapja az őszinteség, és hogyha ez az alap megrepedezik, az egész kártyavárként omlik össze.
Facebook
Pinterest