Idézetek filmekből
- Te tudod, milyen ez? Állandóan együtt élni a titokkal, amit el akarsz mondani valakinek, de tudod, hogy nem teheted. - Figyelj ide, jó? A titok olyan, mint a betegség, ha nem osztjuk meg másokkal, felfal belülről, és nem marad semmi, és úgy érezzük, meghaltunk.
A férfiak árulásra vannak programozva. A kérdés csak az, hogy mikor árulnak el.
Nincs tervem, de ennek a folyónak sincs terve. Biztos nem gondolkozik azon, hogy honnan is jött, vagy hová tart, hanem halad az útján. Lehet, hogy mi is tanulhatnánk valamit a folyótól.
- Tudod, túlságosan kedvellek ahhoz, hogy együtt járhassunk. - Ez mégis miféle logika? - Logikus logika. Egy kapcsolatot úgy lehet a legkönnyebben tönkretenni, ha az ember kapcsolatot akar.
Az életem tisztelete, a szabadságvágy, a hit makacs szeretete mind azt jelenti, hogy túllátok a kétségeimen. Nem azért mondok le az életről, mert nincs más adum, hanem mert így helyes.
Az egyik dolog okozza a következőt. Az embernek van gyengéje, tökéletlen. A tökéletlenség bűnhöz vezet. A bűn pedig szégyenhez. A szégyent büszkeséggel és hiúsággal egyenlíti ki. És amikor a büszkeség elbukik, a kétségbeesés uralkodik el, és ez pusztításhoz vezet, ami a végzetévé válik.
Tudod, mi a pokol? Nem tűz és ördögök... nem az, amit gyerekkorunkban tanultunk! Mi magunk építjük a magunk poklát... még életünkben... ahányszor fájdalmat okozunk... ahányszor szenvedést okozunk!
Mindaddig, amíg a múltban élsz, nem találod meg a jövődet.
Csak akkor győzhetsz, ha félsz, hogy veszthetsz.
Én mindig éreztem ezt a nyomást magamon, hogy a nőiesség független és erős ikonja legyek, és nehogy úgy nézzek ki, mint hogyha az egész életem csupán valami srác körül forogna. De szeretni valakit, és az, hogy szeressenek, nekem nagyon sokat jelent. Mindig viccet csinálok belőle, meg hasonlók, de nem lehet, hogy mindent, amit teszünk életünkben, azért tesszük, hogy kicsit jobban szeressenek?
Tudod, mi a legrosszabb abban, ha valaki szakít veled? Az, amikor szinte nem is gondolsz azokra, akikkel te szakítottál eddigi életedben és akkor hirtelen felfogod, hogy ők mennyire keveset gondolhatnak rád. Mert azt gondolnád, mindketten szenvedtek, de ők csak: "Hé, jobb is, hogy nem vagy. "
Nem fogok a karodba omlani, emiatt ne aggódj. Jó, hogy sose hívtalak, hogy sohase könyörögtem neked. Jó, hogy te sohasem voltál nekem.
Hát, én ezt a szerelem-dolgot úgy látom, mint két ember menekülése, akik nem ismerik az egyedüllét fogalmát. Amúgy vicces, hogy az emberek általában arról beszélnek, hogy a szerelem mennyire önzetlen, odaadó dolog, pedig ennél önzőbb dolog nem is létezik.
- Hallottál már olyanról, hogy a párok, ahogy öregszenek, egyre kevésbé hallják meg egymás szavát? (...) Hát, állítólag a férfiak elveszítik azon képességüket, hogy meghallják a magas hangokat és a nők pedig a mélyet... Azt hiszem, így hatástalanítják egymást. - Szerintem a természet így oldja meg, hogy a párok együtt öregedhetnek meg anélkül, hogy megölnék egymást.
- Mindenkiben már az első napon megbízik? - Túl rövid az élet ahhoz, hogy ne tegyem. - És ha az illető csalódást okoz? - Ahhoz is rövid, hogy megbánjam.
Facebook
Pinterest