Idézetek a férfiakról
Mi, férfiak sokkal gyengébb népség vagyunk, mint azt ti, nők, hiszitek. Csak ügyesen leplezzük.
Milyen kár, hogy a nők nem olyanok, mint a férfiak. Akkor sokkal kevesebb probléma volna a világon.
Elsősorban ember vagyok, és mellesleg, másodsorban van valamilyen nemi jellegem is. Még a csodálatos magyar nyelv is teljesen korrekt: van szavunk külön az emberre, és azon belül a férfira és a nőre. Ragaszkodjunk mi is ehhez a korrektséghez.
Minden férfinak jólesik, ha a nő, akit szeret, tetszeni akar neki.
Férfiak számára nincs segítség, nem érted? Férfiak vagyunk, egyedül kell élni, mindenért pontosan és igazságosan fizetni kell, hallgatni kell, el kell viselni a magányt, jellemünket, az élet férfitörvényét.
Bolond, bolond öregedő férfiak! Azt hiszik, hogy egy fiatal nő visszaadhatja az ifjúságukat.
Férfi-e az, ki nem teszi jobbá a világot?
Mindnyájunkban van valami a másik nemből, a nőben a férfiasság, a férfiban a nőiesség; legalábbis annyi van bennünk a másik pólusból, hogy tudjuk, miként okozhatunk a legjobban fájdalmat a másiknak.
Mindegy, hogy amerikaiak vagy angolok vagy franciák, a férfiak jól tudják, hogy a nőket a bűntudat vezérli, és sokszor vissza is élnek ezzel.
A férfiak gyermekek a vágyaikban.
A nők szeretik idealizálni a pasast, akihez tartoznak. Sokszor nem is gyanítják, hogy milyen középszerű az a férfi, aki mellettük él.
A gyenge férfi is erőre kap, ha belülről félelem és gyűlölet fűti.
A férfiak nem viselhetik el, hogy lemondjanak a tevékenységről, amelyben jeleskednek.
Nagyon is lehetséges, hogy abban a pillanatban őszinte volt. (...) De a férfiak mások, mint a nők. Az érzelmeik ingatagok, ráadásul a színészek tetszés szerint kapcsolják ki-be őket.
Abban a korban, mikor haldoklik a romantika, lehet, hogy a lovagiasságot kéne árulni.