Idézetek a férfiakról
Senki nem tud egyetlenegy okot sem mondani, hogy (...) miért is kell hogy a férfi legyen az úr a házban.
Férfi és nő: a legnagyobb dráma. Minél férfiasabb a férfi és minél nőiesebb a nő, kapcsolatuk annál feszültebb, izzóbb és gyönyörűbb. De annál megoldhatatlanabb is. Sehol az egoitás nem olyan végzetes, mint a párkapcsolatban. Egymást akarjuk, de nem tudjuk a másikat igazán megkaparintani. Mert önmagunkat nem tudjuk föladni. Saját nemünk újra és újra rákattintja magányunkra a lakatot.
Ha egy férfi nem tud mit kezdeni az idejével, nem bántja a lelkiismeret, ha a másokéval visszaél.
Úgy tűnik, férfiaknál alapbeállítás, hogy esztelenségük a nő szépségével arányosan fokozódjon.
A férfieszménynek az a minden szempontból - szellemileg, testileg - fölényben lévő "hím" felel meg, aki igenis tiszteletben tartja a nő megannyi szeszélyét, és boldog, ha a gyengébb nem kedvében járhat.
Minden pasi olyan, mint a körömlakk. Zsákbamacska. Lehet, hogy jól néz ki, szimpatikus, és a kisugárzásától teljesen készen vagy, csak épp nem illik az életedbe.
Izgatóbb időtöltést is el tudok képzelni annál, mint úgy babusgatni egy férfit, ahogy én tettem. Az olyan férfi, aki hagyja, hogy körbeugrálják, mert lusta ahhoz, hogy gondoskodjék magáról, illetve feleségéről, egy idő után már nem izgatja fel igazán a nő fantáziáját.
A mai férfi törékeny, szorongó és sok tekintetben nem nőtt fel a gyerekkorából. Kívül ez nem látszik rajtunk. Nem azért, mert ügyesen palástoljuk, hanem mert magunk sem tudunk róla.
Az erőt a nőktől várjuk. Lehetőleg úgy, hogy észre se vegyük. Finoman, okosan, ravaszul, tapintatosan adjatok erőt nekünk - ne sérüljön a gőgünk és a felsőbbrendűség-tudatunk. Így élünk, sajnos.
Ha azt akarod, hogy a férjed megcsináljon valamit, közöld vele, hogy már túl öreg hozzá.
Be kell vallanom, nekem úgy rémlik, az urak egyáltalán nem olyanok, mint akik nagyon tekintettel lennének a kötelességükre, amennyiben a feleségükről van szó.
Ennyire nem ismeritek a női harcmodort és a férfiakat? Mi gyengék vagyunk, és az Erőt keressük bennetek. A tartást, a méltóságot, a nehezen megkaphatóságot. Néha szinte az elérhetetlenséget. Azt, hogy ne kelljen felelősséget vállalnunk értetek, sem érzelmileg, sem lelkileg - sehogy. Mert mi menekülünk a felelősségtől, s ha valaki a nyakunkba zuhan, annak finoman (vagy durván) lefejtjük a karjait magunkról, kibújunk az öleléséből - és kereket oldunk.
Manapság nem szokás szépnek nevezni a fiatalembereket (...). Nevezik őket kívánatosnak, vagy észveszejtően vonzónak, és sokan közülük rá is szolgálnak a dicséretre. Elég egy markáns arcél vagy egy elhanyagolt, csapzott frizura és szabálytalan vonások. Manapság egy fiatalemberre nem mondják azt, hogy szép. Vagy ha mégis, akkor inkább csak szabadkozva, mintha valami letűnt ideált magasztalnának, amely régen kiment a divatból. Az igazán "dögös" lányoknak ma már nem kell a lantját pengető Orpheusz, nekik ma már inkább egy popénekes kell rekedt hanggal, égő szemmel és rengeteg bozontos hajjal.
Vigasztaló, hogy a természet úgy van megalkotva, hogy még a legkevésbé vonzó férfi is vonzó lehet, legalábbis egyes nőknek a szemében.
Hálát adtam az égnek, vagy annak, akit illet, hogy erős érzelmű férfira bukkantam, azután elátkoztam őt ugyanezért.
Facebook
Pinterest