Idézetek a férfiakról
Egy férfi négy ital után elveszíti tájékozódó képességét; egy nő ugyanezt teszi, négy csók után.
A sármos férfi szórakoztató, a szép férfi természetesen becses látvány, de a becsületes férfi... ó, kedves olvasó, a kisasszonyok kitüntető figyelmére csak a becsületes férfi érdemes.
A férfiak ellentmondásos teremtmények. Szívük és fejük sosincs összhangban. És mivel jól tudják ezt a nők, cselekedeteiket általában teljesen más szempontból értékelik.
Nem érdekel, hogy néz ki, de egy humortalan férfinál nincs rettenetesebb.
A férfiak, ha valakinek a dilemmájáról hallanak, azt hiszik, hogy az illető a véleményükre kíváncsi, holott csak azt várja tőlük, hogy meghallgassák.
Egyes szabály: ne hazudj. Kettes: ne csalj meg. Hármas: ne ígérj olyat, amit nem bírsz betartani. És négyes: ne mondj olyat, amit nem gondolsz komolyan. (...) A legtöbb pasi mintha ennyire is képtelen lenne. Hazudnak. Megcsalnak. És általában az emberek többsége nem bírja betartani az ígéreteit, sem megállni, hogy olyat mondjon, amit nem igazán gondol komolyan...
- Mióta hiszel te a férfiaknak? - Nem hiszek nekik, de az esélyt meg lehet adni mindegyiknek, hogy bizonyítsanak. Később még mindig eldöntheted, hogyan tovább.
A mai férfiak csak annyira szeretik a mai nőket, hogy ne fájjon nekik igazán a szerelem.
A férfiak mindig előnyben voltak velünk szemben, elmondhatták a maguk történetét, magasabb rendű neveltetésben részesültek; a toll is az ő kezükben volt. Nem ismerem el, hogy a könyvek bármit is bizonyítanak.
Egy férfi esetében az agya, intelligenciája sokkal vonzóbb tud lenni, mint a külseje. Az esze, a fellépése, a stílusa megszépít minden férfit.
Egy férfi a kedves feleségének nem a szál rózsával vásárolja meg a szerelmét, de milyen szép, hogy ezzel a figyelmességgel kimutatja ragaszkodását.
Van abban valami betegesen monoton és fantáziátlan, ha egy férfi mindennap virágot hoz, nemde?
Sok férfi olyan, mint a frakk: ha nélkülözi a megfelelő környezetet, használhatatlan lesz.
A férfiak jönnek és mennek. Talán az igazi is elsodródik a többivel, de hát túléljük, ugye? Mert tudjuk, hogy a lelkük mélyén milyenek is ők. (...) Ismerjük a legrosszabb énjüket. Az önzést, a durvaságot, az erkölcs és a becsületesség hiányát. Lehet, hogy egy pillanatra belép valaki az életünkbe, aki másnak tűnik, mint a többi. Mi azonban elég bölcsek és elég óvatosak vagyunk ahhoz, hogy ne tegyük meg azt a bizonytalan lépést. Ha egyedül éljük is le az életünket, legalább miénk a tudat, hogy soha, egyetlen férfi sem szerez akkora hatalmat fölöttünk, amellyel képes lenne bántani bennünket.
Újabban néha én is randizok. De nem sok jóval kecsegtet, hogy ha beszélgetsz tíz percet valakivel, az alatt bőven kiderül róla, hogy egyszerűen buta. Nem az esze, talán, hanem a szíve az, ami nincs a helyén. De ez, persze, butaság. Buta pasik rohangálnak a Világban, és szidják a szőke nőket. Ők az igazgatók, főorvosok, menedzserek, területi képviselők, szakemberek, satöbbik.