Idézetek a felelősségről
Könnyen eljöhet a nap, amikor a döntésed már nem csak téged érint. Amikor hirtelen ott lesz valaki, aki nem tudja megvédeni magát, és csak te akadályozhatod meg, hogy valami szörnyűség történjen vele. Van, akit ez nem érdekel, és egyszerűen elsétál. Van, aki a földre lapul, és összehúzza magát. És hát vagyunk néhányan, akik teszünk valamit a világ gonoszsága ellen.
"Lehet". (...) Talán ez a legfontosabb szó az egész világon. Arra utal, hogy nyitva áll az út. A felelősséget visszahárítja az emberre. Mert ha igaz, hogy lehetőséged van megtenni valamit, akkor arra is lehetőséged van, hogy ne tedd meg.
A mesék arra tanítanak, hogy minden döntésünknek következménye van. Ha rosszul döntünk, akár végzetes is.
Ez a hátránya annak, ha az ember elpusztítja a kártevőket. Belenyúl a táplálékláncba, és nem tudja, hogy ezzel csak teret ad valami másnak. Valaminek, ami talán még annál is rosszabb, mint amit eltávolított.
Minden ember iránt, akit ismerünk, és akire hatással lehetnek tetteink, felelősséggel tartozunk. Ez nem egyéb, mint az erkölcs alapgondolata.
A saját időm a saját felelősségem. Én és csak én dönthetem el, hogy miként akarom használni és beosztani (...). És döntésem felelősségét is nekem kell vállalnom.
Néha csak annyit tehetünk, hogy együtt élünk a következményekkel.
Az egyetlen értékünk az életünk, ezt az egy érmét kaptuk. És arra költjük, amire akarjuk.
Gyerekként van lehetőséged panaszkodni, felnőttként kötelességed cselekedni.
Az vesse ránk az első hógolyót, aki nem fél, hogy visszadobjuk.
A nyugati mítosz szerint te vagy a felelős magadért, te tudsz mindent megváltoztatni. Csakhogy ez hazugság, a szabadság könnyen fordul át magárahagyottságba.
A felelősség ráncosít.
Csak az nem téved, aki nem csinál semmit. De a semmittevés is tévedés.
Amikor 100 %-ban felelősséget vállalunk valamiért, akkor az szabaddá tesz bennünket, mert ez az egyedüli dolog, amely fel tud bennünket szabadítani, békét hoz számunkra. A panaszkodásunkkal csak a régi emlékképeket játsszuk le újra.
A felelősség vállalása nem csak önmagunkért, hanem másokért, az egyik legfontosabb megtanulandó feladatunk életünk során. Csakhogy ugyanilyen horderejű az is, hogy meglássuk, megérezzük, mikor lépjük át a láthatatlan határt, és mikor avatkozunk bele egy szerettünk életébe úgy, hogy azt már nagyon nem kellene.
Facebook
Pinterest