Idézetek a felelősségről
Ha egy faj eltűnik, akkor nincs értelme annak a kijelentésnek, hogy a faj veszélyeztetett; a fajok nem érdekekkel rendelkező élőlények, ezért nem szenvedhetnek ártalmat. (...) Egy ökoszisztéma változásai, beleértve az fajok eltűnéséből származókat is, az egyedeket érinti. De az ökoszisztéma számára X faj eltűnése vagy X fajból néhány egyed túlélése nem jelent különbséget, főként ha a megmaradt egyedek állatkertben élnek!
A (...) traumáknál az ember néha ok nélkül vállalja magára a felelősséget. Ez egy kicsit olyan, mint az önbántalmazás. Néha megkönnyebbülünk, ha átvállaljuk a terhet. Logikátlannak tűnhet, mégis így van.
Nem a többieket kell leállítani, hanem mindig a legkisebbet kell megvédeni.
Sokan még felnőttként is rádöbbenünk, nem tudjuk, hogyan védjük meg magunkat, mert soha senki nem védett meg minket. Ezért egy szülőnek vagy egy tanárnak szívvel-lélekkel meg kell védenie a fiatalabbat, vagy azt, akit mások bántanak.
Isten, óh keresztény Isten! határozz helyettem! Ne akaratom pörgesse szédült léptemet, vad csillagokban rendelt sorsomért ne vélem számolj! Jó és Rossz úgy összekuszált már - felelhet-e Néked a bódult pille vakító ege alatt? Bár volnék oktalan porszem, számolatlan parány a Sokban, mit vak erő kénye dobál: vak és céltalan erő! de tán mégis beláthatatlan akaratod szerint! óh irgalmazz nékem! s vedd le roskadó lelkemről a felelős akaratot...
Ha elkezdünk gondolkozni a napi döntéseink következményeiről, etikusabb döntéseket fogunk hozni. (...) Életünk minden napján hatással vagyunk, és a döntéseinken múlik, hogy milyennel.
Úgy tégy másokkal, mint magaddal tennéd Minden csupán éles tükör, ez a mi leckénk.
Az embernek önmagára is gondolnia kell. Úgy vélem, ez nem azonos az önzéssel. Csupán arról van szó, hogy akkor segíthetünk másokon, ha mi magunk rendben vagyunk. Távol a hegyektől, a hétköznapok forgatagában ennek a felelősségnek az elhanyagolása vezethet egy házasság megromlásához, egy gyermek életének félresiklásához, egy vállalkozás bukásához vagy egy ház elveszítéséhez. A hegyekben gyakorta a halál a büntetés.
Felelősek vagyunk egymásért, hazugságainkért éppúgy, mint kegyetlen szókimondásunkért.
Aki (...) keresztszülői tisztséget vállal, jól fontolja meg, hogy őszinte szándékkal kész-e teljesíteni a feladatokat "a szülőkkel együtt". (...) A keresztszülő feladata ugyanis elsősorban az, hogy a szülőkkel "közösséggé" váljon a felnövekvő gyermek számára.
Mindig van felelőse a bukásnak.
Ha valaki számunkra bosszantó módon viselkedik, rögtön azt gondoljuk, hogy az illető rossz. Nem vagyunk hajlandóak szembenézni a ténnyel, miszerint a kellemetlen viselkedése olyan korábbi tényezők következménye, amelyekről, ha elég hosszú ideig visszamegyünk az időben, kiderül, hogy már jóval a kellemetlen egyén születése előtt fennálltak - vagyis a kellemetlen egyén még véletlenül sem tehető a viselkedéséért felelőssé.
Az összegyűrt papír sosem lesz már teljesen sima.
Nem vagyok hívő ember. Úgy gondolom, teljesen egyedül vagyunk, s mindig, minden percünkben felelősök vagyunk a cselekedeteinkért. Döntéseink következményeitől sem Isten, sem Jézus nem menthet föl bennünket. Ám ez nem jelenti azt, hogy az egyes ember a világegyetem középpontja. Még Földünkről sem mondhatjuk el ugyanezt. Ki tudja, hány univerzum létezik a miénken kívül?
Egy demokráciában a királyok, a nemesek vagy az értelmiségiek ne határozzanak el semmit. Döntsön a nép. Hibázni fog, de azért maga lesz felelős.