Idézetek a felelősségről
Csak az első hiba számít, a többi az következmény.
Nem kell mindenkivel törődni, nem mindenki ember, aki annak látszik.
Az ígéretek nem arra valók, hogy meg is tartsuk őket.
Ha nem állsz ki valami mellett, mindenbe belebuksz.
Reggel, ha nehezedre esik a felkelés, gondolj tüstént rá: "Arra ébredek, hogy emberhez méltóan munkálkodjam. Rosszul esnék-e annak végzésére indulnom, amiért születtem, aminek kedvéért a világra jöttem? Vagy arra rendeltettem-e, hogy párnámon heverészve melengessem magam? - Mindenesetre ez élvezetesebb! - De hát élvezetre születtél-e? Általában tétlenségre-e, vagy tevékenységre? Nem látod-e, hogy a növények, a verebek, a hangyák, a pókok, a méhek megteszik a magukét, és a maguk részével hozzájárulnak a világ harmóniájához? S te nem akarsz emberi kötelességeidnek eleget tenni? Nem sietsz a természetedtől kijelölt cél felé?"
Kinek sok adatott, attól sokat várnak.
Ne a gyerekektől várjuk el, hogy majd ők megváltoztatják a világot. Miért tennének így, ha tőlünk se látták az erre való hajlandóságot?
A Föld köszöni szépen, majd megoldja valahogy azt a rendetlenséget, amit épp okozunk. A kérdés az, hogy szeretnénk-e segíteni neki a rendrakásban, hogy továbbra is szívesen lásson itt minket, vagy csak azért is rákényszerítjük arra, hogy előbb vagy utóbb, de két lábbal rúgjon ki minket az ajtón?
A kötelességről beszélni könnyű, megfelelni neki annál nehezebb.
Tiniként ugye nagyon várod, hogy eljöjjön az az idő, amikor azt csinálhatsz, amit akarsz. És amikor ez elérkezik, rájössz, hogy attól fogva felelős vagy mindenért. A munkádért, a munkatársaidért, a háztartásodért, a csekkek befizetéséért, és még hosszan sorolhatnám. Amíg gyerek vagy, nincsenek ilyen gondjaid, mert ott vannak melletted a szüleid, akik mindezt megcsinálják helyetted. A felnőttségben talán ez hiányzik leginkább. Ugyanakkor jó oldala is van: bármilyen vágyamat, álmomat meg tudom valósítani, és nem kell hozzá feltétlenül szülői engedély.
Hol kezdődik az, hogy mi "tartozik" ránk, és hol ér véget? Ez korunk nagy kérdése, barátaim: hogy milyen messzire mehetünk abban, ami felebarátaink életét érinti. Közömbösségre törekszünk. (...) De erkölcsi szempontból a közöny nem bűn-e?
Egy élet értelme, a művészet nem lehet más, mint hogy hozzájáruljon a minden emberben és a világban fellelhető szabadság és felelősség növeléséhez.
Az embernek nem kell mindent jóvátennie, de tudjon bocsánatot kérni.
Bár kétségtelenül inspiráló óriás elődök nyomdokába lépni, azért mégis nyomasztó örökség.
Amit kézzel leír az ember, annak felelőssége van, azt nem lehet csak úgy átírni, nyomot hagy a javítás.