Idézetek a felelősségről
Ha mindenki tisztára seperné a maga portáját, az egész világ tiszta lenne.
Annyira ijesztő rájönni, hogy senki sem tud semmit, hogy örülünk, ha valaki eljátssza, hogy ő tudja. Mert akkor gyerekek maradhatunk, és életünk végéig azt hallucináljuk, hogy még vannak felnőttek. Akkor nekem nem kell tudni semmit, majd a felnőtt tudja, majd a pszichiáter tudja, majd a professzor tudja, majd a tanár tudja.
Mi, tudósok felelősek vagyunk a mai korszak társadalmi-gazdasági folyamataiért is, akár érkezik erre vonatkozóan kérdés a gazdaság és a politika irányítóitól, akár nem. Ha fontos kérdések nem hangoznak el, akkor nekünk tudósoknak kell ezeket feltenni, és ha a tudomány módszere úgy diktálja, akár évtizedes munkával válaszokat keresni.
Hiába átkoznak, hívnak bolondnak, Inkább bolondként haljak meg holnap, Mint megbánjak bármit, ha őszintén tettem, És nem kell majd szégyellnem azt, aki lettem.
Soha nem látott tisztasággal látom magam előtt a problémám: nincs életem. Nincs hobbim (...). Nincsenek céljaim. Sem hétköznapiak, sem földöntúliak. És nem a gondolat új, hanem az, ahogy csontig hatol, és egyik pillanatról a másikra megzsarol a saját életed tartalma iránti felelősséggel.
Az élet bármely értéke csak adással szaporodik... aki nem működik közre az értékek megsokszorozásában a továbbadással, az nem méltó sem kapni, sem adni.
A saját döntéseinkért nem hibáztathatunk másokat, tök mindegy, milyenek a körülmények.
Egy élet, amiben nem tudod őszintén vállalni magad, olyan, mintha egy saját gyártású hülye pokol sátorban élnél.
Ha nem vállalod a felelősséget, akkor mások kezébe teszed le a sorsod. Ha valaki mást hibáztatsz, akkor az illetőtől várod, hogy megváltozzon (...). Akár egész hátralévő életedben várakozhatsz! Épp elég nehéz saját magadat megváltoztatnod, szabadulj hát meg attól a késztetéstől, hogy másokat megváltoztass.
A világban mindenkire rá van bízva valami. Valami nagyon fontos.
Az embert csakis tetteiért lehet elítélni, azért, ami alól kivonta magát, soha.
Ismeritek az érzést? Mosogattok, a lefolyó eldugul az ételmaradéktól és más undorító dolgoktól, és akkor azt gondoljátok, semmi kedvetek ujjal kikaparni onnan az egészet, és mégis megteszitek? De vannak emberek, akik csak nézik, és nem tesznek semmit, arra várnak, hogy majd más kaparja ki a szart helyettük.
Az ember felelős állásban óvakodjék egyéni érzelmeinek kifejezést adni.
Vannak olyan történések, amelyek mellett az ember egyszerűen nem mehet csak úgy el. Felelősségem van az adott történelmi időben.
Nem tehetek arról, hogy megszülettem, és nem tehetek arról, hogy meghalok. Ami a kettő között van, arról tehetek. Ez az én szabadságom, ha úgy tetszik, öröklétem.
Facebook
Pinterest