Idézetek a felelősségről
A civilizáció számtalan hasznos vívmánya mellett a természet erői az ember léte ellen fordulnak, ha az egyensúlyt biztosító élővilág pusztítása tovább folytatódik. Meg kell tanulnunk a tudással élni és nem visszaélni. Ez az út azonban legalább olyan kemény lesz, mint az, ahogy eljutottunk idáig.
Néha hibázunk. Ekkor két választásod van: együtt élsz vele, vagy rendbe hozod.
Amit én megígérek, azt vagy teljesítem, vagy elfelejtem.
Nem létezik a "miatta". Vagyis bármi, ami velünk történik, az nem más miatt van, hanem miattunk, belőlünk fakadóan. Annak a kódja, ahogyan reagálunk a dolgokra, bennünk van, belül.
Felkészültség és fegyelem a sorsunk urává tesz.
Minden egyes pocsék táncos a cipőjét okolja.
Az a gond az elcseszésekkel, hogy sose lehet tudni, mekkorák lesznek végül.
Akaratunkat vagy korábbi okok határozzák meg, és ezért nem vagyunk felelősek értük, vagy a véletlen hozza létre őket, és ezért nem vagyunk felelősek értük.
Ügyetlen míves szerszámát okolja.
Aki szavazással lesz király, az nem uralkodó, hanem adós.
A felelősség nem intézményesíthető, sem egyház, sem állam, sem iskola formájában. Mindenkinek egyenként kell vállalnia.
A trónon ülni ezerszer nehezebb, mint megszerezni azt.
Soha ne csinálj olyat, amit nem tudsz visszacsinálni!
Annak semmi értelme, hogy már most bánjak valamit, amit lehet, hogy később sem fogok megbánni.
Elvárom-e mamától, hogy felelős legyen az életemért? Csupán azért, mert testi életet adott nekem, elvárom-e, hogy spirituálisan is életet adjon? Nem bocsátottam-e meg neki, hogy kiszakadtam az ártatlanság méhéből, és sikoltozva odahajítottak e világ nyers, kegyetlen, nagyszerű igényei elé?