Idézetek a felelősségről
Egy cselekedet erkölcsösségét mindig az határozza meg, hogy saját erőtökből tudjátok-e vállalni a felelősséget. Ugyanaz a cselekedet egy adott időben nagyon tiszta, nagyon erkölcsös lehet.
Űzött a gyönyör, mely fosztogat, A rontás volt tündöklése. Eljátszottam ifjúságomat, Kellett a nők ölelése, Ám hűtlenség tőrdöfése Okán csaknem a sírba estem: Kész vagyok a vezeklésre. Istenem, mért hagytál el engem?
Az ember családja sok mindent meghatároz, de az életünkért végső soron csakis mi magunk vagyunk felelősek. Egy bizonyos életkor után, amikor már egyedül döntünk a sorsunkról, nem lehet arra hivatkozni, hogy milyenek voltak a szüleink, vagy voltak-e egyáltalán. A saját életünket mi irányítjuk, az elhibázott döntéseinkért csakis mi felelünk.
Talán mindenki csinált már olyat, amit később megbánt, és bármit megtenne, hogy utólag megváltoztathassa az eseményeket.
Ha nem vigyázol valamire, nem érdemled meg, hogy a tiéd legyen.
Könnyebb és fájdalommentesebb hibáztatnunk a másikat, mint szembenézni a saját hibáinkkal, sőt bűneinkkel. De ha a szándék meg is van arra, hogy elsősorban magunkkal foglalkozzunk, és tárjuk fel a saját felelősségünket, olyan gátak, lelki sorompók, masszív védelmi rendszerek akadályoznak, hogy sokszor közelébe sem kerülünk az igazságnak.
A fejlődő országokban folyó nemzetközi fejlesztés és segélyezés általában is nehéz és ellentmondásos szakma, ami kevés igazán nagy sikerrel büszkélkedhet. Komoly irodalma van még annak a nézetnek is, hogy az egész úgy ahogy van, értelmetlen, mert a legjobb esetben is csak arra jó, hogy rászoktassa a fogadó országot a segélyre, és elejét vegye annak, hogy a maga erejéből álljon talpra. Ez talán túlzás, de mégis illusztrálja, hogy rendkívüli feladatról van szó, amit nem lehet tökéletesen csinálni.
Végül mindannyian magunkra maradunk. A túlélők viszont tudni fogják, hogyan vigyázzanak magukra.
A körülmények változhatnak, de az elkötelezettség nem ismeri az idő múlását.
Ezel - Bosszú mindhalálig c. film
Minden kérdésen becsületesen el kell gondolkodni, nem véletlenül teremtette az Úr a kérdő mondatot.
- Azt mégsem állíthatod, hogy egy koldus maga tehet a nyomoráról! - Miért is ne? Bármi sodorta ebbe a helyzetbe, az a múltjában keresendő, és ő nem tett semmit. Lehet, hogy nem volt tisztában azzal, tehetne ellene, de az még nem változtat a tényen, hogy tehetett volna.
Így, kéz a kézben, Felvirradnak új bánatok, Mert messzebb nézek kéz a kézben, S több veszhet el, mint én vagyok.
Ahhoz, hogy a határokat túllépjük, előbb meg kell tanulnunk a szabályokat követni.
A boldogság nem a gondtalanság és a kényelem érzete. A boldogság az a mélyebb megelégedés, amelyet akkor tapasztalunk meg, amikor alkotunk: amikor megkonstruálunk egy tárgyat, létrehozunk egy műalkotást - vagy felnevelünk egy gyermeket. Akkor tapasztaljuk meg a boldogságot, ha hozzányúlunk a világhoz, és akaratunk szerint megváltoztatjuk. A legnagyobb boldogságot pedig akkor, ha azzal, hogy hozzányúlunk, jobbá tesszük.
A vadállatok menekülnek, ha veszélyt látnak; ha elfutottak, már gondtalanok: minket a jövendő s a múlt egyaránt kínpadra von.
Facebook
Pinterest