Idézetek a felelősségről
Minél jobban megérti napjaink emberisége, hogyan alakították ősei azt a földet, amit örökölt, vezetőit annál inkább rá tudja venni arra, hogy jelenlegi tetteinek mozgatója ne a rövid távú nyereség, hanem a hosszú távra szóló tervezés legyen.
Soha egyetlen hópehely sem érzi magát felelősnek egy lavinában.
Ha elzárok egy utat a gyerek elől, akkor egy másikat kell nyitnom előtte, mégpedig az ő vágyai és hajlamai irányában.
Nem az szabad, aki azt teheti, amit akar, hanem az, aki azt akarja tenni, amit tennie kell.
Aki makacsul kitart tévedhetetlensége mellett, bizton számíthat rá, hogy elmaradhatatlan kísérője lesz a gyakran súlyos, mélyreható tévedés. De már minimális önismeret is lényeges javulást idézhet elő - azon az áron, hogy időnként szemrehányásokat kell tennünk magunknak.
Ha koronára áhítozol, tudd is viselni a súlyát.
A gyáva ember nem vállalja a tetteiért a felelősséget. Mert fél. És könnyebb és egyszerűbb a többiekkel együtt ordítani, mert még azt is csak tömegben meri. A gyereket felállítjuk a hisztiből és szembesítjük a tetteivel. Mi felnőttek, és okosok, és bátrak, és egyenesek és becsületesek, mikor fogunk szembesülni tetteinkkel?
Ne mondja senki, hogy könnyű az embernek szembenéznie a tévedéseivel. Pláne macerás ügy hozzálátni a kijavításukhoz. Nem úgy van az, hogy ihaj-csuhaj, elrontottam, helyrehozom. Az ügylet menetében általában be szokott ütni egy-két borzasztó dörejjel-robajjal járó ménkű.
Nem hiszek a megbánásban. A léleknek vannak olyan szobái, ahol meghasonlás nélkül együtt vagyunk mindazzal, amit tettünk.
Azt hitte, ez örökké így mehet? Így élhet, következmények nélkül? Márpedig következmények mindig vannak!
Nincs kreatívabb... és nincs pusztítóbb... mint egy ragyogó elme, aki a rosszat választja.
Amikor a világ problémáiról van szó, globális járványként pusztít a hárítás.
A pontosság az őszinteség ikertestvére, a pontatlanság meg a tisztességtelenségé.
Azt gondolom, hogy a számunkra fontos személyekért a legkönnyebb változtatni. A családomért, szeretteimért bármikor szívesen vállalok kockázatot.
A felnőttséget én a felelősségvállaláshoz kötöm. Legyen szó akár az érzések kimondásáról és megéléséről, majd mindennek a gyakorlatba történő átültetésével. A felnőtt felelősséget vállal.
Facebook
Pinterest