Idézetek a pillanatról
Most mondd meg, ha belenézhetnél egy kristálygömbbe, látnád a halálod, és tudnád, hogy holnap, vagy a jövő héten történik, mit tehetnél? Leülnél rágni a körmödet, átkoznád a világot és gyűlölnéd az életet? Vagy úgy élnéd le utolsó néhány órádat, mintha a halál nem számítana? Úgy értem, jobb életet élnél addig? Vagy inkább sajnálnád magad, el lennél keseredve és megátkoznád a napot, mikor világra jöttél? Nyilvánvaló, hogy senki sem tudja, mikor fog meghalni. Nem is tudhatja. Nem is akarná tudni. Egyetlen dolga marad: bátor, teljes életet élni, minden egyes nap.
Egy kis balhétól csak szórakoztatóbb az élet.
Élj a mának, mert nem lesz sok holnapod!
Az élet pillanatokból áll. Igyekezz minden pillanatot átélni; az igazi győzelemnek ez a titka.
A tökéletes pillanat úgy elrohan, mint egy álom, A szemem már lezárom, mikor izgatottan várom, Mikor tudom, hogy ez véget ér, hiszen csak egy pillanat, Nem is reménykedem benne, hogy majd végleg így marad. Ezért aztán egyedül, úgy, hogy nem zavar meg senki Eljátszom, hogy megszűnik a világ, nekem ennyi.
Ma élsz. Holnap kiolt egy pillanat. Vajon csak e pillanatért vagy? Azon túl vár időtlen önmagad.
Egy pillanatot akkor tud erősen megélni az ember, ha minden mást kizár, ha nem hagyja, hogy a körülmények nyugtalanítsák, csak engedi, hogy az élmény teljesen kitöltse.
Életünkben meghatározó az a felismerés, hogy a többi lénnyel közösen átélt, feltételekhez kötött boldogság mulandó, és hogy legkésőbb a halállal minden párkapcsolat véget ér. Ezért fontos, hogy minél kevesebb elvárásunk legyen, ne éljünk a múltban vagy a jövőben, hanem minden porcikánkkal élvezzük a jelen pillanatot. Aki elég érett, belátja ezt, és nem fogja többé játszmákra pazarolni idejét, hiszen tudja, hogy minden pillanat az utolsó lehet. Őszintének kell lennünk, mert a dolgok mulandósága nem egy elvont elképzelés, hanem olyasvalami, ami folyamatosan, minden percben megtörténik.
Éld a víg jelent, ne kutasd a holnap gyötrő gondjait; keserűt is enyhít a szelíd mosoly; maradéktalan nincs üdv a világon.
Mintha minden perc, mintha minden nap Örökké tartana, csak még többet érne, Most mintha érezném, Pont mintha itt lennék, És mintha elhinném, soha nem lehet vége.
Ha már az a sorsom, hogy darabokra szakadjak, akkor legalább annyi örömöt akarok cserében kisajtolni a pillanatból, amennyit csak lehet.
Miért volt, hogy úgy szólt hozzá, úgy érintette, úgy szerette, hogy az volt az egyetlen lehetséges út őfelé, amire senki sem volt képes, hogy bármilyen halál megérje azt az elementáris pillanatot? Talán jobban kellene vigyáznunk a pillanatainkra.
Ne úgy élj, mintha még tízezer évig akarnál lenni. A kikerülhetetlen ott lebeg fejed fölött.
Inkább leszek egy percre valaki, mint egész életemben egy senki.
A féktelenség barátom, a halálnemek királynője.
Facebook
Pinterest