Idézetek a pillanatról
A múltnak le kell zárulnia, szerintem nem szabad sajgó szívvel visszagondolni különböző olyan helyzetekre, amiket már nem tudunk újra megélni vagy megváltoztatni. A jövő pedig bizonytalan, a jövőt a jelenünk teremti meg, ezért nem akarok rajta sokat gondolkodni. Én most, ma akarok élni!
Engem a mindenkori holnap izgat, mert az még nincs, és én teremtem.
Minden napnak elég a maga baja, a holnapot majd átgondoljuk holnap.
Ha sokat agyalsz, boldogtalan leszel.
Mamma Mia! Sose hagyjuk abba c. film
A többség - szinte elenyésző kivétellel - kispórolja magát az életből. Lábujjhegyen mennek végig az életükön egészen a sírig. Ha megnézed a járókelőket az utcán, a legtöbben olyanok, mint az élőhalottak. Csak vonszolják magukat. Nincs bennük élet, nincs bennük tűz, üres a tekintetük, eltűnt belőle a ragyogás, amely gyermekként még ott volt. Az, amit a legtöbb ember életnek hív, valójában csak meggyalázása annak a felbecsülhetetlen értékű ajándéknak, amelyet kaptunk. Annak a csodálatos lehetőségnek, hogy létrehozzunk valamit. Jobbá tegyük a világot. Mesterművet alkossunk az életünkből.
Ha túl sokáig vársz annak eldöntésével, hogy mihez akarsz kezdeni az életeddel, egyszer csak arra ébredsz, hogy véget ért.
A tudatos jelenlét nem más, mint tudatában lenni annak, ami itt és most történik, és nem kívánni, hogy bárcsak másképp lennének a dolgok; élvezni azt, ami élvezetes, de nem akarni belekapaszkodni, ha változik (mert fog); és együtt élni azzal, ami nem kellemes, anélkül, hogy attól tartanánk, örökké így marad (mert nem fog).
Becsüld meg a napot! (...) Ez az egyetlen holnapig.
Ne arra gondolj, amit elvesztesz! Arra gondolj, mennyit kell még kapnod az élettől! Élj!
A kaland az, ami egyik percről a másikra történik; aminek nincsen tegnapja és nincsen holnapja. Minden egyéb nyárspolgári életmód.
Csak a most van! Nekem a jelenben kell kiélnem magam, mert a jövő nem létezik.
Az ember élvezze ki az érzést, hogy él, miközben mások már meghaltak.
Nem azért érdemes élni, ami megtörténhet. Hanem azért, ami éppen most történik. Ebben a pillanatban, ami éppúgy az enyém, mint bárki másé. Nem számít, hány pillanatot hagytam a hátam mögött - az számít, hogy most élek csak igazán, és élek, ahogy bárki más, és ez a pillanat éppannyira az enyém is, mint bárki másé. (...) Azért érdemes élni, ami most történik. Nem a tegnapért nem és nem a holnapért. A mostért.
Azt kitalálni, hogy mit szeretnénk egész életünkben, teljesen észszerűtlen és logikátlan elképzelés. A legjobb, amit tehetünk, ha azt megálmodjuk, mit akarunk ebédre.
Nem létezik más örökkévalóság, mint az átadhatatlan pillanatok sorozata.