Idézetek az életről
Sosem találsz beteljesedést, a kezdet és a vég te vagy.
A legjobb dolgok mindig a közelünkben vannak - a lélegzet az orrunkban, a fény a szemeinkben, a virágok a lábunknál, a munka a kezünkben, az Igazság ösvénye előttünk. Ne kapaszkodjunk a csillagok felé, de becsüljük meg hétköznapi feladatainkat abban a biztos tudatban, hogy a mindennapi kötelesség és a mindennapi kenyér a legédesebb dolog az életünkben.
Élj másokkal, halj meg egyedül.
Játsszuk el Azt, hogy élünk És nem lehetne másképp. Egyszerű a játék, Vigyáznak ránk, Mert hinni kell, Hát játsszuk el!
Senki sem ismeri be szívesen, hogy rosszul választott életpályát. Az ember, ha méltó erre a névre, sokáig evez szél és ár ellen, míg ki nem szakad belőle a kétségbeesett "nem megy!", és vissza nem engedi sodortatni magát a partra.
Épp a szenvedés az élet. Szenvedés nélkül ugyan mi élvezet volna benne; egyetlen végtelen hálaadás lenne, ami istenes dolog ugyan, de egy kicsit unalmas.
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
Ha van még a világon, amit nem láttál és nem hallottál, Ha van még a világon, amit nem éreztél s nem próbáltál, Ha van még a világon olyan, ami kicsit is érdekel, Ha van még a világon, akkor élned kell, még élned kell.
Arra születtem, hogy kisgyerek legyek, s anyám mellett lassan játsszam az életet. Arra születtem, hogy felnőtt is legyek, s megértsem a szóból azt, amit lehet. S végül arra jöttem én a világra, hogy elhiggyem azt, hogy nem vagyok hiába.
Mi ez a kivagyiság, mikor a lényeg az, Hogy kinek látszol, és kinek játszol, Hiszen elmúlsz húsz, és elmúlsz negyven, És elmúlsz lassan, szépen és csendben.
Kell egy kis áramszünet Időnként mindenkinek, És aztán megint mehet Minden tovább.
Nyomtalanul nem múlik el az élet, Valaminek mindig történnie kell. Látod, a szemem alatt már Ott van néhány ránc, én mégis Az vagyok, akinek engem látsz.
Aki nem vak, látja, mi a lényeg, Annak tiszta a kép: Kötélen táncol az élet, Alatta tátongó szakadék.
Élet-halál kérdésekben a megfelelő pillanat csak egyszer jön el. Egyszer, s aztán mindörökre odavan.
Legtöbbször nem tudjuk, valójában mire várunk. Vannak, akik olyan állhatatosan várnak, hogy közben elmúlik az ifjúságuk, elsuhannak mellettük a lehetőségek, elszáll az életük, és nem veszik észre, hogy valami olyasmire vártak, ami mindig is ott volt körülöttük. (...) A fenébe is! Mikor kezdünk már el úgy élni, hogy megértjük az élet sürgető dübörgését? Ez itt most - ez a mi időnk, ez a mi napunk, ez a mi nemzedékünk... nem pedig a múlt valamely aranykora vagy a jövő ködös utópiája... Ez itt az időnk... akár lelkesedünk érte, akár nem. Ez itt a mi időnk még akkor is, ha gyakran kiábrándítónak, fárasztónak, unalmasnak találjuk. Ez az élet, ami nekünk adatott... és múlik, múlik... Mi a csudára várunk hát?
Az élet csodáinak nagysága attól függ, hogy milyen szemmel nézzük azokat!
Facebook
Pinterest