Idézetek az életről
Láttam a napot lemenni olyan városok fölött, amelyekben minden talpalatnyi helyet az életért tolakodó, küzdő emberek töltöttek meg. Életet adtam. Szerelmes voltam. Minden képzeletet felülmúlóan megváltoztam. Láttam, ahogy emberek halnak meg sikátorokban, láttam, hogy mások hihetetlen helyzeteket élnek túl, volt részem boldogságban, sötétségben, bánatban, és az egyetlen, amiben még mindig biztos vagyok, hogy az élet kifürkészhetetlen rejtély, változás (...), ami mindenre képes.
Az Élet, akár csak a szél, olyan helyekre visz minket, amelyekre a legkevésbé számítottunk, és közben folyton változtatja az útirányt, így a végén koldusokat koronáznak királlyá, királyok buknak a mélybe, a szerelem közönnyé fakul, és esküdt ellenségek szívbéli jó barátokként, kéz a kézben szállnak sírba.
Hogy szentté legyen az ember, élnie kell.
Ahhoz túl rövid az élet, hogy boldogtalanságban éljünk, ezért csak azokat a céljaidat valósítsd meg, melyek örömmel töltenek el!
Ha harmóniában akarod élni az életed, teremts harmóniát a gondolataidban is!
- A suliban mindenki kap valamit a részvételért. - (...) Ez a különbség a suli és az élet között. Az életben a részvételért nem jár más, csak kín, magány és halál. (...) Ó, és még valami: jár még pokoli megaláztatás is.
Két pasi - meg egy kicsi c. film
Ne higgyétek, hogy a táncotok egyszer majd jó lesz. Most lesz jó, vagy sosem. Semmi nem majd jó. Most jó vagy sosem. Ha sétálsz a parketten, sétálj jól! Sokáig hittem azt, hogy az élet majd eljön hozzám, ha megtanulom ezt vagy azt, ha megszerzem ezt vagy azt. Hát a nagy frászt! Az élet sosem jön el, az élet itt van, onnantól kezdve, hogy megfogantál az anyád méhében.
A világon semmi sem csillog örökké.
Ott kell lenni, ahol az élet zajlik.
Ismeritek a kisembert. Ő az, aki azt mondja, "Húzd meg magad! (...) Ne keresd a nagy kalandot!" Aztán egy nap, amikor a legkevésbé számítasz rá, a nagy kaland rád talál.
Felfelé nem megyünk, mert onnan előbb vagy utóbb le kell jönni. Az emeletről egy út van - lefelé. Egy pincéből viszont legalább annyi a kivezető út, ahány kijárata van.
Egész életünkben azon törjük a fejünket, miért élünk. Bonyolult, megoldhatatlan rejtvénynek tekintjük. Vakok vagyunk. Nem vesszük észre a lényeget, mire megsejtünk valamit, elrobog az élet. Miért élünk? Hogy Isten szeme, füle, szája legyünk.
Egy élet értelme, a művészet nem lehet más, mint hogy hozzájáruljon a minden emberben és a világban fellelhető szabadság és felelősség növeléséhez.
Az orvosok életben tartják a betegeket, mint ahogy a gyerekek zsinegre kötik a pillangókat: nem engedik el őket, hanem elkeseredetten ragaszkodnak a játékukhoz, mert ha kikapcsolnák a gépeket, ha elengednék azt a zsineget, akkor veszítenének, elengednék a pillangót - arra pedig nem kerülhet sor. Gondolom, ezzel nem lehet mit kezdeni. Az élők általában kényszeres megszállottjai az életnek.
Lehet menni a szabályok ellen. Csinálhatunk paprikás csirkét csirke nélkül, de minek.
Facebook
Pinterest