Idézetek az életről
Az élet nem (...) szájbarágós, és nem akkor kapjuk meg, amire vágyunk, amikor vágyunk rá, különben nem is élet lenne, hanem italautomata.
Az élet nagyon gyorsan halad, és hogyha nem állsz meg, hogy időnként körülnézz, el is szalaszthatod.
Reggel, ha nehezedre esik a felkelés, gondolj tüstént rá: "Arra ébredek, hogy emberhez méltóan munkálkodjam. Rosszul esnék-e annak végzésére indulnom, amiért születtem, aminek kedvéért a világra jöttem? Vagy arra rendeltettem-e, hogy párnámon heverészve melengessem magam? - Mindenesetre ez élvezetesebb! - De hát élvezetre születtél-e? Általában tétlenségre-e, vagy tevékenységre? Nem látod-e, hogy a növények, a verebek, a hangyák, a pókok, a méhek megteszik a magukét, és a maguk részével hozzájárulnak a világ harmóniájához? S te nem akarsz emberi kötelességeidnek eleget tenni? Nem sietsz a természetedtől kijelölt cél felé?"
Az ember a ma ismert egyetlen lény, amely számára a létezés nem pusztán történés, hanem KALAND.
Azért kellene élni (...), hogy felfedezzem a világot, hogy csak mosolyogjak és mosolyogjak, meg nevessek, újra meg újra. Tudom, hogy ezek azok a dolgok, amik számítanak nekem. Rettentő sokat számítanak. De azt is tudom, hogy a szerelem visz színt mindebbe.
- Megtaláltad az élet értelmét? - Nincs neki (...). Csak gyönyörűsége.
Ha érdemesen éltünk és jól haltunk meg, akkor a végén teljesen és véglegesen magunkba zárjuk a történetünket, amelyet már nem lehet folytatni, amelyben már minden a helyén van. Kerek egész, olyan, amelyre elmondhatjuk, hogy érdekes, szép történet, érdemes volt megélni. Történetünk egy darabig még befolyásolhatja a világot, de lassan nyoma vész, és a bizonyosság, hogy voltunk, belénk záródik örökre. De megadatott nekünk ez a bizonyosság. Történetünk hordozza ezt. Ez az életünk értelme.
Elszúrta az életét. Na és? Az élet sokkal értékesebb a tetteknél, egyedi, lenyűgöző és megismételhetetlen.
Íme egy paradoxon: ami nem feltétlenül szükséges az életben maradáshoz - például a könyvek, a művészet, a filmek, a borok, stb. - azok elengedhetetlenek az élethez.
Én azt hiszem, hogy az ember akkor teljesítette a küldetését, ha mindazokat a képességeket, amelyek benne rejtőznek, felszínre hozza és átadja a többi embernek. Ehhez nem kell semmiféle különleges tehetség. Sokkal inkább szükség van elszántságra és kitartó erőre. Ha az ember a saját egyéniségét hozzáadja az egészhez, ha tesz valamit a köz érdekében, akkor nem élt hiába.
Kell a kikapcsolódás és a szórakozás is, ahogy a desszertnek is van helye a étkezésben: miután jóllaktál értelmes dolgokkal, jöhet az édesség. De érdemes keretet szabni, hogy ne folyjon el az egész életed üres dolgokra.
Az időnk, mint vágtató vadlovak suhannak át az élet végtelen sztyeppéin. Csupán egy fűszál vagy benne egymagad, de együtt, mert összetartozunk, megéljük és túléljük a végtelen dombokat.
Egy emberi élet sokkal többet ér, mint bármi más.
Nem vesszük észre, mikor életünk legjelentősebb pillanatai bekövetkeznek. Akkor azt mondtam; hát majd máskor. Nem fogtam fel, hogy ennyi volt.
Az élet sem könnyű. A nehézségekből azonban tanulunk.
Facebook
Pinterest