Idézetek a döntésről
A végzés, amelyet másokra kimondunk, visszaszáll a fejünkre, s bizony némi rombolást is végez.
Amit eltilt a cenzor, közhírré is teszi.
Aki ilyen sokáig sötétben élt, az már egy villanástól is boldog. Furcsa gondolataid támadnak és jobb, ha odafigyelsz rájuk. Lehet hogy a sorsod szólított és nem figyeltél? Vagy egy titkos üzenet van előtted és nem olvastad el? Ez az utolsó lehetőséged? Kívánsz élni vele? Vagy meg nem élt életekkel az ereidben szállsz a sírba?
Soha többet nem állok szóba a sötétebbik felemmel.
Nem tudnék választani. És az is lehet, nem azért nem tudnék választani, mert egyikükben sincs meg mindnyájuk szorzata - a közös többes -, de a nemeket nem tudnám kimondani. Mert ha igent mondanék egyre, az összes többire nemet kellene mondanom.
A döntést egyedül kell meghoznod. Mégis gondolj azokra, akik némán a vállad mögött állnak.
Minden dilemma döntések elé állít bennünket, azok pedig új dilemmákba ágaznak el. Minden választási lehetőségnek megvannak a maguk konzekvenciái, szándékolt és szándékolatlan következményei. Ha minden elágazást és az elágazások elágazásait végig kellene gondolnunk, afféle kombinatorikus robbanás következne be, azaz lehetőségek és hatások áttekinthetetlen vadonja állná utunkat. (...) A szociális és személyes természetű dilemmák többsége (...) automatikusan testi érzeteket kelt, kellemes vagy kellemetlen kísérő érzésekhez vezet. Ezek a szomatikus pecsétek bizonyos érzelmi értéket kölcsönöznek választási lehetőségeinknek. Ez az oka annak, hogy néhány elágazást már eleve kizárunk. A szomatikus pecsétek kezelhető mértékűre csökkentik az alternatívák számát.
Két rossz közül mindig a kisebbiket kell választani.
Minden helyzetben létezik egy csipetnyi szabadság, amely lehetővé teszi a felelősségteljes döntéseket.
Nem vagyok része semmilyen struktúrának, ez ellen mindig is küzdöttem. Azokkal járok össze, akiket kedvelek, oda megyek, ahová akarok, azért olvasom el ezt vagy azt a könyvet, mert érdekel, és nem azért, mert feltétlenül illik elolvasni. És az egész életem ezen alapul.
Nem teszem meg azt, ami a legkézenfekvőbb lenne: nem próbálok meg találkozni vele, mert nekem az kell, hogy ő keressen föl engem.
Jobb kiugrani egy helyzetből, akkor is, ha kicsit megégünk, de élünk, és készek vagyunk a cselekvésre.
A fény harcosa tudja, mi az, amiért érdemes harcolni. Megérzései és hite alapján cselekszik. De vannak emberek, akik olyan harcba hívják, ami nem az övé, olyan harcmezőre, amit nem ismer vagy ami egyszerűen nem érdekli. Az ilyen emberek olyan küzdelmekbe akarják bevonni a harcost, melyek nekik nagyon fontosak, de neki nem jelentenek semmit. Ezek gyakran hozzá nagyon is közel álló emberek, akik szeretik őt, bíznak az erejében, és mindenáron meg akarják szerezni a segítségét. Ilyenkor mosolyog, és biztosítja őket a szeretetéről, de nem fogadja el a kihívást. Az igazi harcos egyedül választja ki magának a harcmezőt.
Meghiúsulhat az álmod, ha megengeded, hogy az ördög hangja befolyással legyen a gondolataidra és a döntéseidre.
Bölcsességre vall, ha valaki mindig meg tudja különböztetni a megalkuvást a kompromisszumtól, és nagy akaraterőre, ha mindig csak az utóbbit fogadja el.
Facebook
Pinterest