Idézetek a döntésről
Abban a pillanatban, hogy kiválasztunk egy utat, a többi eltűnik.
A középiskolában már megkezdődik a visszavonhatatlan döntések sorozata. Ajtók zárulnak be halk kattanással, s a zajukat csak évekkel később, az álmaiban hallja tisztán az ember.
Inkább legyen az ember csaló, mint balek.
Életem eddigi részében máris túl sok biztos tudással és azok tuti cáfolatával akadtam össze. Ezentúl inkább saját fejjel fontolgatok, saját lélekkel-szívvel érzek.
Nem az számít, honnan indulsz, hanem az, hogy milyen döntéseket hozol arról, hogy hová akarsz végül eljutni.
Valamennyi kezdeményező és alkotó cselekedetet illetően egyetlen alapvető igazság létezik - abban a pillanatban, amikor valaki határozottan elkötelezi magát, a Gondviselés is működésbe lép.
Néhány ismerőse egész életében arról panaszkodik, hogy nincs választása, mások pedig a többiek döntéseit kritizálják. De a harcos mindig tettekre váltja a gondolatait. Előfordul, hogy rossz célt választ magának. Ilyenkor szó nélkül megfizeti hibája árát. Máskor letér az útról, és rengeteg időt veszít, míg visszatér eredeti tervéhez. De a harcos tudja, mit akar.
Átúszhatsz, de vigyázz! Harmadik part nincsen.
A boldogságért olykor keményen meg kell dolgozni. Olyan ez, mint az otthon rendben tartása – meg kell őrizni az értékeket, és a szemetet ki kell dobni. Az egyik ember a szép kilátást veszi észre, a másik a koszos ablakot. Te választod meg, hogy mit látsz és mit gondolsz.
Az élet egy hazárdjáték... és ha nem veszel részt benne, el fog menni melletted.
Egyszer eljön az idő, amikor fontos döntésre kényszerülünk. Lehet az szakmai vagy magánéleti, végül minden az elkötelezettségen múlik. És a lényeg, hogy közben megszerezz mindent, amit akarsz, és kimutasd az érzelmeidet.
Mi az, mi emberré teszi az embert, (...) talán a származása, hogy hova születik, én nem hinném. A döntései teszik emberré. Nem az számít, hogyan kezdi az életet, hanem az, milyen befejezést választ!
Amikor csak várni, hinni, tűrni és munkálkodni kellett volna, úgy éreztem, hogy nem történik semmi! Nekem kell kezembe vennem az életemet!... Kiragadtam az életemet Isten kezéből, s az én kezemben a legrosszabb kézbe került.
Maga a döntés, a választás aktusa, az ehhez szükséges elszántság és bátorság lelkileg összetart, mint abroncs a hordók dongáit. És maga a választás, ami magában hordja a következmények kiszámíthatatlanságát, az élet kalandját, a "legyen, aminek lennie kell"- attitűdöt, tehát az odatárulkozást a holnapnak.
Hogy ...-t halálomról ne értesítsék, Értem gyászba ne öltözzön, Hogy megszentelt földbe ne temessenek, Hogy a lélekharangot nekem meg ne húzzák, Hogy holtomban meg ne látogassanak, Hogy gyásznép a síromhoz ne kísérjen, Hogy virágot a síromra ne ültessenek, Hogy senki ember rám ne emlékezzék, Ez végakaratom.