Idézetek a döntésről
Ne fogadd el azt a döntetlent, melyet a lehetőségek ajánlanak fel a képességeidnek! Már akkor nyertél, mikor úgy határoztál, hogy tovább játszol! Ez a döntés számtalan más küzdelmedhez sugároz majd erőt és önbizalmat.
Nem azért szereztem sikereket, mert jókor kezdtem el, hanem azért, mert fanatikusan kitartottam az általam jónak vélt gondolataim mellett. Ez persze nem azt jelenti, hogy önfejűen gondolkodtam volna már a kezdetek kezdetén, sokkal inkább azt, hogy először tájékozódtam, meghallgattam másokat, majd hoztam egy döntést, amiért vállaltam a felelősséget. Bárki, bármilyen irányban akar mozdulni, saját magának kell döntéseket hoznia!
Minden mese igaz. De rajtunk múlik, melyiket választjuk sajátunknak.
Bár a döntés joga valóban a tied, de a következményeit nem te alakítod. A kettő egy csomagot alkot. Ahogy mondani szokták, "ha megfogta, hadd vigye!". Egy döntés és annak következményei úgy összetartoznak, mint a jégkrém meg a pálcika.
A változáshoz megfelelő döntések szükségesek, majd azoknak a gyakorlatba való következetes átültetése.
Mindenki életében van egy pillanat, az a bizonyos nagy lehetőség. Ha az ember el találja szalasztani a sajátját, az életben minden más hátborzongatóan könnyűvé válik.
Újrakezdhetünk minden nap, van második esély, hogy azok legyünk, akik akarunk. Magunk mögött hagyhatjuk a múltat, vagy tanulhatunk belőle, és megbecsülhetjük. Dönthetünk úgy, hogy sosincs túl késő változtatni.
Életünk legfontosabb döntéseit is gyakran hozzuk meg zsigerből. Sokan és sokszor ámítjuk magunkat azzal, hogy megfontoltan, az eszünkre hallgatva fundáltuk ki a következő lépésünket. Ezt hol elhisszük, hol nem, visszatekintve azonban általában világossá válik, milyen fontos szerepet játszott a döntés meghozatalakor az ösztönök és megérzések rejtelmes egyvelege.
Az ösztön (...) egyszerű elvek alapján működik: igen vagy nem, jutalom vagy büntetés, táplálék vagy veszedelem, szeretem vagy gyűlölöm, odafussak vagy elrohanjak. Agyunkban a túlélési és érzelmi reakcióinkért felelős limbikus rendszer számára mindegy, hogy a frigóból a véres hurka és humusz közül kell választani, vagy egy keményen kiharcolt, még alig bimbózó karrier sorsáról kell dönteni.
Racionális énünk azt sugallja, hogy döntő helyzetekben a tényekre és észérvekre kell támaszkodnunk. A baj csak az, hogy a jobbik eszünkkel hozott döntéseinket nem váltjuk tettekké, ha ősi ösztöneink rosszat sejtenek és riadót fújnak. Megérzéseink viszont akkor is tettekre sarkallnak, ha szemernyi észérvet sem tudunk felhozni indoklásul. Ideig-óráig erőt vehetünk magunkon annak érdekében, hogy saját vagy mások észérvei alapján lépkedjünk előre az életben, de előbb-utóbb elérünk ahhoz a ponthoz, amikor a siker érdekében valódi eltökéltségre van szükség. Ez pedig vagy zsigerből jön, vagy sehogy.
Az észérvek szemszögéből nézve megérzéseink aggasztóan zavarosnak tűnhetnek: a tényekkel alátámasztott igazságok minden helyzetben megállják a helyüket, öt érzékünk viszont változékony és sokszor ellentétes utasításokat ad, nem beszélve a hatodikról.
A megfelelő időben a megfelelő kártyát kijátszani kulcsfontosságú készség.
Nem minden döntés ártatlan. Sokan ismernek praktikákat, hogy jobb életet élhessenek, mégsem alkalmazzák őket sosem.
A döntéseid megváltoztatják a világot.
Nem a szextől lesz valaki felnőtt. Hanem attól, hogy döntéseket kell hoznia. Néha rettenetesen nehéz döntéseket. A gyermekeknek megmondják a felnőttek, hogy mit tegyenek. Ám a felnőtteknek akkor is a saját döntésükre kell hagyatkozniuk, ha összeroppannak annak a súlya alatt.
Facebook
Pinterest